Tisztelt szervezők, a “Fehéren feketén” c. konferencia létrehozói!
Ez a harmadik nap a konferencia óta, az előző napot a hanglatom lenyugtatásával próbáltam eltölteni és mára kialakult bennem egy kép:
nincs jól az, ami történt.
Újabb sebeket sikerült vágni, megoldások nem körvonalazódnak, igaz Önöknek erre kevés ráhatásuk lehet.
Szép számban jelen voltunk, a cigánysággal bajában együtt érzők és cigány emberek is.
Nem mehetünk el szó nélkül a történtek mellett, magam szükségesnek látom, hogy informáljam Önöket arról a hanglatról, szégyenről elkeseredésről, amit a konferencia okozott.
Kíméletlenre sikeredett, akkor is, ha nem vitatom, hogy szándékuk szerint talán a legjobbat szerették volna, de hát , ami kikívánkozott az jött felszínre, de csak a rendező oldalon: kimondatott az a leginkább undort keltő, amit egyik ember a másikról gondolni tud, amit legnagyobb undorában képzel, nem darálék, nem hányadék, még annál s rosszabb, valami bomlástermék, valami vizuálisan is a legrosszabb formája a megsemmisülő szerves bűzölgő anyagnak, amire még az eloszlás, a bomlás, az örökre nyomtalanul eltűnés képzete is társul. Katolikus szervezéstől elvárhatóan emberi lényekre, teremtményekre kell gondolni elsődlegesen. Az egyetemes ember civilizáció is az emberi méltóságot tekinti elsődlegesnek.
A másik oldal várakozásaiban nem volt derűlátó. sokan nem is vállalták a várhatót, ami be is következett.
Mit vár egy ilyen konferenciától a cigányság, mi lehet az az álom, ami beteljesedhet, ha csoda esik? Mit érzékeltünk volna abban az esetben?
Megértő tapintatot, kíváncsiságot, tevőleges segítő szándékot, a keresztény hívek odafordulásának gerjesztésére való késztetettséget, az abban való találékonyság jeleit. Tervek villanhattak volna, hogyan támogatják a teremtmények egyenlőségét a Szentírás szerint, az oktatásban, a mindennapokban, hogy védelmeznek, amiként ez napjainkban aggasztóan sok esetben csorbul, szót emelnek, hogy kíváncsiak a valós helyzetre és abból kínálnak megoldást, biztatva , reményt sugározva. Hogy felfogják, érzékelik, kimutatják, hogy azok a nagyon-nagyon szegény, elesett emberek mekkora bajban vannak, mennyire kiúttalanok és hogy egy-két kivételtől eltekintve életsorsuk megbélyegezett, előre kiszámíthatóan végzetesen tragikus.
Megvizsgálnák a megfelelő kontextusba helyezetten az irgalom fogalmát és elsősorban az aggasztaná Önöket, hogy nem tudnak eléggé hatni a hívekre , hogy betöltsék a szeretet hivatását, ami hitükből alaptétele.
Azért magam próbálok írni, és ebben nem is kérem roma értelmiségi ismerőseim , barátaim, a tárggyal foglalkozó szakemberek és jogvédők összefogását, közös levelet fogalmazni, mert én voltam köztük katolikus jogvédő létemre , aki a párbeszéd forszíroztam, aki a legszükségesebbnek láttam a részvételt a konferencián és ezért felelősnek érzem magam.
Most se bánom, hogy megtettem, mert, nem látok más utat, ami elmozdulást hozhat a megértésben és áthangolódásban a kérdést illetően.
Nagy baj és akadály, hogy például a mi hasonló rendezvényeinket sorra bojkottálják a kormánypárti oldalon, ahol ez hatalmi arroganciának tetszik, ezt meg kell mondanom.
Kiadtak egy összefoglalót az internetes oldalukon, amit bizony kíváncsian elolvastam: megtudható belőle hogy volt Önök szerint egy remek rendezvény , ahol mód volt a párbeszédre, de se a sérelemről , se igazából a párbeszéd előre mutató javaslataival kapcsolatban nem tudunk meg újabb informácókat.
Azt mondhatják a részvétel ellenzői, akkor most talán joggal igazoltnak vélve ellenérzéseiket, hogy mi most csak a fennálló hatalmi csoport legitimitását hizlaltuk.
Javasolnám , hogy tegyenek lépéseket az újfent megalázott etnikai csoport a cigányság megkövetésére.
Tegyenek eszközeikkel arról, hogy akár az Önök konferenciájának elfogadható nézeteket valló résztvevőivel és tisztességgel meghívott roma vezetőkkel, szakértőkkel, a tárgykör ismerővel szervezzenek kerekasztalt, akár a konferencia folytatásaként.
Talán kitérő, de jelzés értékű, hogy a kapcsolódó fotópályázat képei között a kivetítés alkalmával szinte nem láttam képet , amelyen a “feketék” mellett “fehérek” is ott álltak volna, talán ez a jövő útja. hogy társadalmunk azonos joggal születő tagjai szerepelhessenek végre barátságos együttélésben a mindennapokban és a fotókon .
Üdvözlettel: Kiss Anikó
FALBONTÓK BARÁTI SZÖVETSÉGE (röviden: “Falbontók 23.59”)
mely megalakult a mélyszegénységben, szegregátumokban élők megsegítésére és felszabadítására, e szerény alig látgatott helyen bejelenti megalakulását.
A Polgárjogi Mozgalom (a Köztársaségért) -ból indulunk, onnan hajt ki tevékenység, mely pártokban többnyire csalódott civil kezdeményezés:
Két társam a megalapítás időszakában egy szégyenletesen eltávolított főiskolai docens és egy nógrádi roma fiatalasszony, aki a közéletben már beszédek elmondásával megmutatkozott.
A Polgárjogi Mozgalom 2013 jan. 25-én kiáltványt adott ki :
http://nol.hu/lap/forum/20130125-kialtvanymagyarorszag_kormanyahoz_21
kormányzati visszhangja nem lévén petícióvá formálva terjesztettük:
http://www.peticiok.com/peticio_a_szegenyeket_sulyosan_elhanyagolo_szocialpolitika_ellen
Bár a petíció 1.5 millió sorsát érinti, kínkeservesen a mai napig összesen csak 1036 aláírást tud felmutatni .
Ennyire érdekli a pártokat is körülbelül ez a tömeg, mivel zömében cigányokról beszélhetünk, annak ma a jobbra tolódó társadalomban nincs szavazatbeli hozadéka, inkább alkalmas elvinni szavazatokat.
Meg kell mondani , hogy az averzió mindkét oldal választóiban jelen van, ha a cigányságon kell segíteni, a kormánypárt pedig törvényeivel, intézkedéseivel demonstrálja, hogy méltó az ellenérzéseket táplálóhívek szavazataira is, vállalva a jobbratolódás látszatát, ami egy ponton túl már tartalmi és nem csupán látszat.
Meggyőződésünk, hogy a szegregátumok népének mélyszegénységéről és folyamatosan átörökített elhanyagoltságáról,-mely most erős diszkriminációval is tetézett- a többség nem tud képet alkotni, csak véli, hogy milyen is lehet, a falak pedig emelkednek, innen hát a névválasztás: FALBONTÓK.