no MMA!

A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény tervezett módosításának általános vitájára 2013. szeptember 16-án hétfőn kerül sor a parlamentben. A tervezet szerint a mindenkori illetékes miniszter lehetőséget kapna, hogy a közgyűjtemények egy-egy gyűjteményrészét – akár állandó kiállításból is – bármikor kiemelhesse és elhelyezéséről döntsön. Emellett megszüntetné azt az előírást, hogy közgyűjtemény vezetője csak szakirányú végzettséggel rendelkező szakember lehet, illetve a továbbiakban a közgyűjteményi szakemberek felé sem lenne követelmény a szakirányú végzettség. 

A Magyar Régész Szövetség és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat nyílt levélben fejezte ki aggályait és tiltakozását a tervezett módosítás ellen. A levél, amelyet a vita napjának reggelén a parlamenti képviselők kézhez kaptak, az alábbiakban olvasható.

Tisztelt Képviselők!

A Magyar Régész Szövetség és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat nevében fordulunk Önökhöz. Arra kérjük Önöket, hogy a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény tervezett módosításához kapcsolódó szavazás során vegyék figyelembe a következő szempontokat is:

1. A törvénymódosítás szabályozza a múzeumi tárgyak kölcsönzését, és ehhez kapcsolódva lehetőséget biztosít a mindenkori illetékes miniszternek, hogy egy-egy múzeumi gyűjteményrészt – akár állandó kiállításból is – kiemelhessen. A módosításban javasolt lehetőség nem csupán azért aggályos, mert nem szakmai döntésen alapszik, hanem azért is, mert így megvalósítható egy közösség legféltettebb örökségének (pl. a jászok Lehel kürtje vagy a szalkszentmártoniak Petőfi-relikviái) elszállítása. A törvénytervezet műtárgyvédelmi, a biztonságos szállítást, őrzést és bemutatást érintő szempontokat is figyelmen kívül hagy. A kölcsönzési gyakorlat lényegi eleme kell, hogy legyen e szempontok pontos rögzítése szerződés keretében, ami biztosítja az egyes műtárgyakat gondozó szakemberek tapasztalatain alapuló biztonságos szállítást, őrzést és bemutatást.

2. A törvénymódosítás megszünteti azt az előírást, hogy közgyűjtemény vezetője csak szakirányú végzettséggel rendelkező szakember lehet. A közgyűjtemények – azon túl, hogy közfeladatokat látnak el – elsősorban tudományos műhelyek, amelyek városuk, régiójuk, az egész ország történetének, néprajzának, művészetének, természetrajzának tanulmányozására, megőrzésére és szakszerű bemutatására jöttek létre. Vezetésük speciális ismereteket igényel. Az államigazgatási ismeretek, a vezetői gyakorlat ezeket ki kell, hogy egészítsék, de nem pótolhatják. Amennyiben az egyes intézmények vezetőinek kiválasztása alkalmával az adott területre (levéltár, könyvtár, múzeum) vonatkozó szakértelmet figyelmen kívül hagyhatják, szükségesnek látjuk annak kodifikálását is, hogy az intézményvezető mellé az intézmény megfelelő szakmai működését biztosító vezető is kinevezésre kerüljön.

3. A törvénymódosítás ugyancsak érvénytelenítené azt a jelenlegi követelményt, hogy a közgyűjteményi szakembereknek szakirányú végzettséggel kell rendelkezniük. Hangsúlyozottan felhívjuk figyelmüket a nemzeti kulturális örökség kutatása, őrzése és bemutatása komoly szaktudást igényel, ezeket a feladatokat képzetlen személy ellátni nem tudja. „A kulturális örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni.” (2001. évi LXIV. törvény 4.2.) A nemzeti örökség tetemes részét kitevő közgyűjtemények sorsára nézve beláthatatlan következményekkel járhat a törvénymódosítás által javasolt gyakorlat megvalósulása.

Köszönjük, hogy levelünket elolvasták, kérjük, hogy érveinket a szavazás alkalmával figyelembe venni szíveskedjenek!

Magyar Régész Szövetség

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat

Regeszet.org