A social catastrophe in the making: Social policy in Hungary since 2010

by Bálint Misetics
It is not only constitutional democracy that Viktor Orbán’s regime treats as its enemy; the Hungarian government has also launched a forceful attack on the welfare state. A concise overview of the latest reforms – and an assess of their consequences for poverty and social inequality.

Activists being arrested for obstructing the entrance of the Parliament’s garage in Budapest to protest welfare cuts, 15th of December, 2014. The placard behind the teddy bear: “605 000 children are living in severe material deprivation”. Photo: Gabriella Csoszó. All rights reserved.

An increasing number of news reports and opinion articles in the international press recently have raised awareness of Hungary’s slide toward authoritarianism. The most thorough of these have been Princeton University scholar Kim Lane Scheppele’s series of articles (published on Paul Krugman’s blog) on the constitutional reconfiguration of the Hungarian state and the newly implemented biased electoral system. A recent example is an editorial by The Washington Post concluding that Prime Minister Orbán “has excluded himself from the democratic West; he and his government should be treated accordingly.”

In July 2013, a resolution adopted by the European Parliament on the situation of fundamental rights in Hungary signalled concern over the Hungarian situation at the otherwise quite oblivious European Union. In September, former American President Bill Clinton referred to Orbán as an admirer of “authoritarian capitalism” who never wanted to leave power, and when President Obama recently listed states that are suppressing civil society groups, Hungary was the only European country named.

What these critical accounts of political developments in Hungary remain mostly silent about, however, is that it is not only constitutional democracy, separation of powers, the rule of law, and fair elections that Viktor Orbán’s regime treats as its enemy; the Hungarian government has also launched a comprehensive and forceful attack on the welfare state. Essentially all of the legislative changes enacted since 2010 in the areas of social policy, education, housing and taxation have entailed the retrenchment of the welfare state. This article provides a concise overview of these reforms, and assesses their consequences for poverty and social inequality.

Policies: retrenching the welfare state, punishing the poor

Many of the serious deficiencies in the Hungarian welfare state predate the 2010 political changes, and a pronounced anti-poor policy turn was evidently on its way already in 2008, especially concerning income protection for the long-term unemployed. The new government, however, has brought anti-poor policies to a new level.

Severe austerity measures were implemented with respect to both the availability and level of social benefits, which has led to a significant decline in the poverty-reduction effect of cash transfers. Eligibility for disability benefits has been severely restricted and tens of thousands of former beneficiaries have partially or entirely lost this support—frequently in unfair revaluations—and approximately half a million long-term jobless citizens do not receive any social benefits at all. The incomes of those living in deep poverty were further decreased by setting the wages paid in the ever-more-extensive workfare programmes below the statutory minimum wage.

Of the 32 OECD member states, Hungary and Greece are the only ones where real public social spending has decreased since the onset of the economic crisis. The implementation of a flat tax alongside the elimination of low-income tax credits has also increased poverty and social inequality: the new tax system has benefited mostly the top 20 percent of income distribution, with a striking increase in disposable income among the top 10 percent, while the tax burden of those earning near the minimum wage has doubled on average.

more: Heinrich Böll Stiftung

Posted in EN, social background HU | Tagged , | Comments Off on A social catastrophe in the making: Social policy in Hungary since 2010

Belvárosi ingatlant és évi 200 milliót juttat a kormány a KOGART-nak

A hír a Magyar Közlönyben olvasható (2014/187) a digitális változat 232. oldalán, közöljük betűről betűre, hogy egyértelmű legyen, a művészet támogatása legalább olyan fontos a kormány számára, mint a sport támogatása.

kogart

A Kormány 1852/2014. (XII. 30.) Korm. határozata a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) támogatása érdekében szükséges intézkedésekről

A Kormány

1. felhívja a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal (a továbbiakban: Alapítvány) együttműködésben intézkedjen az  Alapítvány gyűjteményének bemutatására alkalmas, állami vagyonba tartozó, budapesti, belvárosi ingatlan(ok) feltérképezése érdekében, tegyen javaslatot a  megfelelő ingatlan Alapítvány használatába adására és erről tájékoztassa a Kormányt;

Felelős: nemzeti fejlesztési miniszter
Határidő: 2015. január 31.

bojkott

2. felhívja az emberi erőforrások miniszterét és a nemzetgazdasági minisztert, hogy gondoskodjanak az 1. pontban írt ingatlan üzemeltetéséhez és az Alapítvány programjainak megvalósításához a 2015–2017. években évi 200,0 millió forintnak az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetben történő rendelkezésre állásáról.

Felelős: emberi erőforrások minisztere

Határidő: a kiadások felmerülésének ütemében

Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök

tovább: Librarius,  0nm

Posted in hírek, HU | Tagged , , | Comments Off on Belvárosi ingatlant és évi 200 milliót juttat a kormány a KOGART-nak

Cuba Turns Off Critics’ Open Mic

The Cuban artist Tania Bruguera, who splits her time between the United States and Havana, traveled to Cuba in recent days seeking to pull off a bold experiment. She called on Cubans from all walks of life to meet at Havana’s iconic Revolution Square on Tuesday at 3 p.m., where they would take turns at a microphone to outline their vision for the new era in the country. Word of the event, which was billed as both a performance and a street protest, was shared on social media using the hashtag #YoTambiénExijo, which means “I also demand.”


Tania Bruguera Credit Andrew Testa for The New York Times

Ms. Bruguera’s plan was the first test of whether the Obama administration’s decision to normalize relations with Cuba earlier this month would prod the Castro regime to be more tolerant of critical voices. Disappointingly, but not surprisingly, the government barred prominent critics, including Ms. Bruguera, from reaching the square. Some were detained and others were reportedly prevented from leaving their homes. In the end, the performance wasn’t held.

more: TheNewYorkTimes

Posted in Art, Social Justice and Culture, EN, international solidarity | Comments Off on Cuba Turns Off Critics’ Open Mic

Vazallusok kora. Kultúrpolitikai helyzetfelmérő esszé

(…) Ha végigtekintjük a rendszerváltás óta készült magyar kultúrpolitikai programokat – áttekinthető mennyiségről van szó –, akkor feltűnik, hogy az eltelt huszonöt évben különböző konstrukciókban és konstellációkban legtöbbször három irányelv kapott hangsúlyos szerepet: az örökség megőrzése, a piac kiépítésének szükségessége és a hozzáférhetőség megteremtése.

E három fontos irány – amely ugyanebben az időben szinte valamennyi nyugat-európai kultúrpolitikai alapvetés részét is alkotta – 2010 után elmosódott, feloldódott vagy eltűnt. Ha példaként továbbra is maradunk a múzeumok, illetve a vizuális művészetek területeinél, akkor kitűnik, hogy az örökségmegőrzés alapelvének helyét a hatalmi- és ingatlankérdések (egyes egyéni- vagy csoportérdekek felől tekintve) pragmatikus megoldásának parancsolata vette át. A Múzeum Negyed terve a Budai Vár kiürítésének személyre szabott ingatlan-elképzelésére épült, a Várkert Bazár további hasznosítása mögött – az épületegyüttes alapvetően dicséretes megújításán túl – nincs átfogó örökségmegőrző és -védő koncepció. Mindezek pedig még el is törpülnek a műemlékvédelem rendszerének szétverése és a régészeti feltárások szabályozásával kapcsolatban kialakított káosz mellett.


Demonstráció az MMA székházául szolgáló, felújított Vigadó átadásakor, márciusban.
Fotó: FreeDoc / Csoszó Gabriella

A piacépítés irányelvének felülírása ezen a területen elsősorban a Magyar Művészeti Akadémia helyzetével érzékeltethető.

Az akadémiai tagok, illetve a Nemzet Művészei alanyi jogon járó javadalmazása, a szalonkiállítások rendszere, az MMA-val „stratégiai partnerségre” lépő szervezetek és a „társutasok” kimutatható pályázati kedvezményezettsége – mindez közvetlenül vagy közvetve kikapcsolja a piacot, és visszatérést jelenet a hatvanas-hetvenes évekbeli állami vásárlások rendszeréhez. Ezzel párhuzamosan szűkülnek a kortárs műkereskedelem lehetőségei – az elmúlt évtizedben az állam egyetlen élénkítő ötlete a magángalériák külföldi vásár-részvételének (kétséges irányelveken alapuló) megtámogatása volt.

A kultúra hozzáférhetőségének kérdése az elmúlt években, néhány beszéden túl fel sem merült. De nem foglalkozik a jelenlegi kultúrairányítás a decentralizálással, a közvetítő intézmények és szervezetek fejlesztésével, vagy az oktatás és a kultúra közötti szisztematikus átjárások megteremtésének lehetőségeivel sem. Továbbra is csak az egyre gyakoribb (sőt, bizonyos szinten túl valójában kötelező) politikusi megnyitóbeszédek szólamai között tűnik fel az alkotói kreativitás kibontakoztatása, a nemzetközi kulturális kapcsolatok erősítése (még 2010 előtt Prőhle Gergely írt erről rendkívül összefogottan), a szabadság és a tolerancia jegyében működő kultúra. A fenti értékek megjelenítésére különösen alkalmas Nemzeti Kulturális Alap korábbi szerkezete és delegálási rendszere felbomlott, jövője (és ezzel tevékenységének jelenlegi iránya) bizonytalanná vált.
(…)

tovább: Artportal

Posted in HU | Tagged , , | Comments Off on Vazallusok kora. Kultúrpolitikai helyzetfelmérő esszé

Puccsszerűen kivégzik a kutatási alapot

Január 1-től megszűnik az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), az alapkutatások fő hazai finanszírozója, és a szerepét beolvasztják egy nagy kormányhivatalba (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal). Az egyeztetés nélkül, puccsszerűen benyújtott és elfogadott törvény a tudomány széles köreiben megdöbbenést váltott ki – közölte az Index-szel Kertész János, a CEU PhD-programjának igazgatója.

A világ egyik vezető tudományos magazinja, a Nature folyóirat novemberben egy átfogó cikkben ismertette a kelet-európai volt szocialista országokban a tudomány helyzetét, amit egy szerkesztőségi cikk kommentált. Kertész János Váradi András professzorral levelet írt a szerkesztőnek (ez egy szokásos műfaj a Nature-ben), hogy tájékoztassák a tudományos közvéleményt a magyarországi fejleményekről. Ez a levél jelent ma meg:

Magyarország: A kutatási alap elveszíti önállóságát

“2015 január 1-én egy nagy, új kormányhivatal veszi át az OTKA, az alapkutatásokat finanszírozó szervezet a szerepét. Ez a hivatal fogja ellátni a kutatás, a fejlesztés és az innováció költségvetési támogatásának szervezését – lerombolva ezzel az Európai Tudományos Alap (European Science Foundation, ESF) által fontosnak tartott értéket, az OTKA “nagyfokú politikai függetlenségét”. Az ESF jelentése az OTKÁ-t, mint “a magyar kutatás-fejlesztési rendszer koronaékszerét” magasztalta: “Professzionálisan menedzselt tudományos szervezet, amelynek eljárásai a legmagasabb nemzetközi mércéhez illeszkednek. Eljárásrendjét évek óta állandóan javítja, és nyilvánvalóan ezt a jövőben is így teszi majd.” Ugyanez véleménye a legtöbb magyar kutatónak is.

Ön a Nature 515, 7–8; 2014-ben megjelent szerkesztőségi cikkében azt írta: “Magyarországon, ahol a pluralizmus fenyegetett helyzetben van, könnyen rosszabbra fordulhatnak a dolgok”. Egyetlen magyar kutató sem gondolta volna, hogy ez a jóslat ilyen hamar beteljesedik.

Váradi András Enzimológiai Intézet, MTA TTK

Kertész János Közép-európai Egyetem”

tovább: Index

Posted in HU | Tagged | Comments Off on Puccsszerűen kivégzik a kutatási alapot

Budapester Kunstzentrum muss sich selber tragen

Ungarns Premier Viktor Orban hält die Kultur in Ungarn ausgesprochen kurz – viele Künstler leiden. Das Bakelit Multi Art Center in Budapest bietet günstigen Raum für viele. Einige der dort arbeitenden Künstler sind nun zu Gast in Berlin.

Um an einen der interessantesten Orte für künstlerische Produktion in Ungarn zu gelangen, muss man die Innenstadt Budapests eine ganze Weile nach Süden verlassen:  In einem Industrieviertel am Rande der Hauptstadt liegt das Bakelit Multi Art Center. Vor mehr als zwanzig Jahren hat Unternehmer Marton Peter Bauer das damals heruntergekommene Spinnerei-Gebäude gekauft, in dem während des Sozialismus kubanische Gastarbeiter Baumwolle verarbeiteten.

Der Fuß einer Tänzerin der Ballettschule der Oper in Nanterre,
(AFP PHOTO / Lionel Bonaventure)

Im Laufe der Zeit entwickelte sich das Zentrum zu einem der größten Produktions- und Probenorte Budapests, das immer mehr unabhängige Regisseure, Schauspieler, Choreographen, Tänzer und Sänger aus dem In- und Ausland anzieht.

Dass auch und gerade für Künstler unter der Regierung von Victor Orban und seiner Fidesz-Partei die Zeiten in Ungarn schwieriger geworden sind, wissen Marton Peter Bauer und Csaba Paróczay, sein künstlerischer Direktor, ganz genau:

Als Veranstalter bekommen wir die Situation, in der sich ungarische Künstler befinden, ganz unmittelbar mit. Um finanzielle Unterstützung zu bekommen, müssen Künstler z.B. an Ausschreibungen teilnehmen, die dezidiert vorschreiben, wie ihre Projekte auszusehen haben, also wie viel Prozent Tanz oder wie viel Prozent Text darin vorkommen sollen. Das sind feste Vorgaben, die eingehalten werden müssen, um sich überhaupt bewerben zu können. Da frage ich mich: wo bleibt die künstlerische Freiheit?”

weiter: DeutchlandRadioKultur

 

 

Posted in DE | Tagged , | Comments Off on Budapester Kunstzentrum muss sich selber tragen

TGM: Intelmek kezdő rendszerváltókhoz

Tamás Gáspár Miklós nagyszabású esszéjében a magyar belpolitika állóvizét felkavaró tiltakozó mozgalmakról ír.

Ifjú entellektüelek, vállaljátok alegnagyobb kockázatot: egy-egy nagy,döntő pillanatban veszítsétek elmagatokat. Merüljetek alá a tömegtörténelmi kavargásában, hogy később, avihar után felbukkanva, derűs ég alatt,megújultan találkozzatok ismétmagatokkal.Bálint György: Intelmek kezdő felháborodókhoz (1936)

Fiatal kelet-európai, pl. magyar társadalomkutatók számára – hasonlóan nyugati és déli szaktársaikhoz – a magyarországi establishment két hivatalos ideológiája (a neoliberalizmus, illetve az autoritárius nacionalizmus) egyszerűen nem is létezik már. Nemcsak a szervezetlen tüntetéseken bizonytalanul artikuláló népszónokok vetik el az elmúlt huszonöt esztendőt (vö. http://hvg.hu/velemeny/20141126_TGM_25_ev_takarodj), hanem ennél sokkal brutálisabban a kitűnő Fordulat legújabb, 21. száma (a Helyzet Műhely ambíciózus, magas színvonalú munkája) is, amelynek kíméletlen ifjú balos szerzői fütyülnek a nemeslelkű és dúlt keblű disszidens (nálunk: „ellenzéki”) értelmiség intencióira és az avant-garde művészgalerik lázongásaira a Nyugat által szűkmarkúan szponzorált kulturális (ön)gyarmatosítás jellemzése közben, s akik az egész kelet-európai rendszerváltást az induló globalizáció egyik nem szándékolt mellékhatásának tekintik. Némi utólagos kárörömmel szemlélik a disszidens „antipolitika” és a tervhivatali (eleinte rejtett) monetarizmus groteszk egymásra találását, s nagyvonalúan átsiklanak rajta, hogy 1989/90-ben a legtöbb kelet-európai országban egyik se nyert, hanem velük szemben a nekibúsult sovinizmus; de abban igazuk van, hogy a politikai homlokzat népi segedelemmel történt behorpasztásakor keletkezett porfelhő eloszlása után  a korábbi reformer apparátusok különféle frakcióinak képviselői rendeződtek irányzatokba, többek között a birodalmi hegemóntól való függés megítélése szerint.

tuntet

Nemcsak ebben a folyóiratszámban, de az egész hasonló irodalomban hiánycikk a megdöntött rendszer rituális erkölcsi meg- és elítélésének kulcsszava, a „diktatúra”. E sorok írója igazában észre se vette pár éve, amikor fölújította a szovjet típusú társadalom államkapitalizmus-elméletét, hogy maga is relativizálja a rendszerváltás mélységét. A szöveg hasonlított a mai fiatal utódokéhoz, de a dallam nem. És ott a szereplők intenciói és motivációi még számítottak, ott nemcsak, sőt: nem is elsősorban intézményekről volt szó – a „vállalat” szó alkalmasint nem is szerepelt – , és bár a kizsákmányolás morális elvetése mind a szovjet típusú államkapitalista, mind a piaci jellegű neoliberális kapitalista rendszerek tekintetében éles volt, még megmaradtak illúziók a pluralizmus és az alkotmányosság tekintetében. Ennek részben intézményes indoka volt: a szerző készpénznek vette, hogy a posztszovjet társadalmakban a különféle társadalmi érdek- és státuszcsoportok többé-kevésbé szabadon megszerveződhetnek, s nem figyelte meg, hogy ennek a pluralista szerveződésnak Nyugaton is bealkonyult, együtt a képviseleti elvvel, a parlamentarizmussal, a hatalommegosztással és a többivel egyetemben.

Hiszen szerzőt magát is országgyűlési képviselővé választották, és büszkén-meghatottan foglalt helyet a pastiche boltívek alatt, egyéb hibáiról most nem is szólva. Evvel a rövid, ám ünnepélyes megszakítással szerző folytatta azt a tevékenységét, amelyhez világéletében a legjobban értett: az osztályárulást. Az ilyen, emilyen és amolyan hivatalos értelmiséget szokta elárulni szerző, amelyből mindig idejekorán (ez a magyar szó nem azt jelenti, hogy „időnek előtte”, hanem azt, hogy „idejében”) kivált, még mielőtt sokra vihette volna. Ennek folyományaképpen – szemben oly sokakkal, akik szerint valaminő megfoghatatlan módon „nem is volt rendszerváltás”, vagyis: a dalnok örökbecsű szavaival, „ezek ugyanazok” – a rendszerváltás szerző folyamatos foglalatosságává vált.

Épp ezért bizonyos tanulságok mégiscsak földerengenek. Csak néhányat említek.

tovább: Dinamo

Posted in HU | Tagged , , | Comments Off on TGM: Intelmek kezdő rendszerváltókhoz