A Gurlitt-ügy és a restitúció magyar útja

A német sajtó néhány hete hozta csupán nyilvánosságra, hogy az augsburgi államügyészség emberei 2012 februárjában 1280 műalkotást foglaltak le egy müncheni lakásban. November eleje óta cikkek sora tárgyalja Cornelius Gurlitt gyűjteményének titkát; nincs olyan magára valamit is adó orgánum, amelynél ne gyűlt volna össze már legalább egy dossziényi anyag – mindez a „Fall Gurlitt” vagy a „Kunstfund München” címkék alatt pillanatok alatt megtalálható, visszakereshető. Az elemzések most az eset minden aspektusára igyekeznek rávilágítani, és valószínűleg addig tartják napirenden az ügyet, amíg a műkincsek múltja és jövője valamilyen módon nem tisztázódik. Tanulságként már most elmondható, hogy a múltról ismét kiderült, mélyebb a kútja, mint ahogyan korábban meg volt írva, a jövőről pedig (Németországban) sejthető, hogy a politikára kifejtett nyomás révén, átgondolt jogi szabályozással alakítható. Az is tanulság persze, hogy mélyebbek a sebek és bonyolultabbak a problémák, mint ahogy azt az egyébként mély sebek gyógyítására és bonyolult problémák szisztematikus kezelésére berendezkedett német intézményrendszerben eddig sejtették.

tovább: MagyarMúzeumok

Posted in HU | Tagged | Comments Off on A Gurlitt-ügy és a restitúció magyar útja

Az NKA lenyúlása – az MMA és a minisztérium válaszol

Az MMA-nak odaadni mindent nem kell félnetek jó lesz.

A Nemzeti Kulturális Alap a magyar kultúra legnagyobb mecénása, szakmai kuratóriumai évente tízmilliárd forintot megközelítő összeget osztanak szét, és évente tízezer pályázatot támogatnak. Ezért először nem hittünk a fülünknek, amikor az ATV Szabad szemmel című műsorában (megtekinthető itt) az alábbi párbeszéd zajlott le vasárnap este:

Hiller István: Igaz az, amit én hallok, hogy néhány héttel ezelőtt a kormányülésen az hangzott el, hogy a Magyar Művészeti Akadémia átveszi a Nemzeti Kulturális Alapot?

Kerényi Imre: Én erről nem tudok ilyen pontosan, de barátja lennék a gondolatnak, és nagyon egyetértenék azzal, ha beolvadna a Magyar Művészeti Akadémiába, mert egy nagy rendszer az nagyon jól tud működni, és én hiszek abban, hogy ez kiforrja magát.”

false

tovább: MagyarNarancs

előzmény: MagyarNarancs

Posted in hírek, HU | Tagged , | Comments Off on Az NKA lenyúlása – az MMA és a minisztérium válaszol

Lex Fertőd II.: Mi az, hogy múzeum?

A múzeumi törvényt drámaian változtatta meg a kormányzat októberben. Az új helyzetre reagált a tranzit.hu, amikor akciónapot tartott a témában. Az ott elhangzottakból közlünk. Múzeumok, basics!

Prékopa Ágnes: Miért van szükség a gyűjteményt jól ismerő, felkészült muzeológusokra/kurátorokra?

A következőkben a múzeumszakma evidenciáinak egészen rövid összefoglalása következik, ráadásul csak a múzeumok legspeciálisabb változatát képviselő művészeti múzeumokra vonatkoztatva. Ezek azért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet, mert a legnagyobb anyagi értéket képviselő gyűjtemények, az egyedi műalkotások piaci ára ugyanis minden más, múzeumok által gyűjtött tárgyhoz viszonyítva is különösen magas. Az egyedi műtárgyak autenticitására és a szó szoros értelmében vett pótolhatatlanságára épül az a sajátos „üzletág”, amelyet művészeti kiállítás néven ismerhetünk, és amely a múzeumokat időről időre a médiafigyelem középpontjába képes állítani.

A múzeum saját identitása

A múzeumoknak megvan a saját történetük, a saját gyűjteményük, a saját karakterük, sőt, identitásuk. Mint minden intézmény, a múzeum is a kor történelmi adottságaitól (háborúk, válságok), a rendelkezésre álló anyagi háttértől, az aktuális vezetési koncepciótól (minden intézmény történetének megvannak a „nagy nevei” és a „fényes korszakai”) függően látja el legfontosabb feladatait: a gyűjtést, a megőrzést, a feldolgozást és a nyilvánossá tételt (kiállítást, publikálást). A nemzetközi szakmai közmegegyezés szerint ezek a múzeumok fő feladatai, – ellentétben mai közgondolkodásban meghonosodott elképzeléssel, amely a múzeumot csak kiállítási intézménynek tartja.

tovább: Artportal

Posted in HU | Tagged , , , | Comments Off on Lex Fertőd II.: Mi az, hogy múzeum?

Nationaltheater Budapest

Attila Vidnyánszky, neuer Intendant des ungarischen Nationaltheaters von Orbáns Gnaden, setzt den Europa-Hass seines Gebieters in … hmm … bildgewaltige Theatersprache um. Seine Inszenierung von Arthur Honeggers Oratorium “Johanna auf dem Scheiterhaufen”, die am Freitag Premiere hatte, lehrt den Zuschauer, dass Jeanne d’Arc, diese Himmelsgestalt der nationalen Errettung, von Politikern schmählich verraten wurde. Und damit’s der letzte Depp begreift, halten die Darsteller überlebensgroße Spielkarten hoch, auf denen Titelseiten der “ungarnfeindlichen” West-Zeitungen prangen, mit Karikaturen von Rui Tavares (EP-Abgeordneter und Autor eines kritischen Ungarn-Berichts), Martin Schulz und Daniel Cohn-Bendit. Vor der Premiere äußerte sich Orbáns Gründgens folgendermaßen zu der von ihm forcierten Message: “Sich im Namen der Liebe aufzuopfern für eine Gemeinschaft, für eine Nation, für ein Land, für eine Heimat, im Namen ihrer unbedingten Vorrangigkeit und im Namen Gottes, seinem Willen folgend sich zu befreien, frei zu werden und zu handeln.”

(Foto: hvg.hu/Nationaltheater/Gergely Túry)

Ursprung: Gregor Mayer FB

Posted in DE, gesellschaftlicher Hintergrund | Comments Off on Nationaltheater Budapest

En Hongrie, le joug sans fin

La Hongrie du nationaliste conservateur Viktor Orban est en train d’inventer la “démocratie affective” : une façon inédite – en tout cas au sein de l’Union européenne – de forcer la main au Parlement au gré des besoins du pouvoir et en jouant sur les passions populaires.

Adoptée à Budapest dans la nuit du 11 au 12 novembre, la nouvelle loi instaurant la détention provisoire illimitée, pour des personnes qui encourent quinze ans de réclusion ou plus, est un bon exemple de cette méthode à la hussarde. L’opinion hongroise s’était émue de l’évasion de deux membres d’un gang, soupçonnés de meurtres et de vols. La durée de l’instruction de leur affaire ayant dépassé la limite de la détention provisoire, alors fixée à quatre ans, ils avaient été placés, au mois d’avril, en résidence surveillée en Hongrie, mais avaient réussi à s’échapper, avant d’être repris en Suisse, début octobre.

Ce fait divers a fourni l’occasion au gouvernement Orban de rebondir sur l’actualité pour satisfaire le besoin d’ordre de l’électorat d’extrême droite à l’approche des élections législatives d’avril 2014. En trois semaines, grâce aux voix de la majorité de droite, soutenue en la circonstance par les députés du parti néofasciste Jobbik, plusieurs lois jugées liberticides par l’opposition ont conduit à instaurer la détention provisoire illimitée. Selon l’avocat György Magyar, cette disposition est ” complètement contraire à l’évolution du système juridique européen”, qui, depuis un bon demi-siècle, s’est détourné d’une approche purement carcérale de la criminalité.

plus: LeMonde

Posted in FR | Comments Off on En Hongrie, le joug sans fin

Ich bin von keinem Missionsgeist getrieben

24. November 2013. Burgtheaterintendant Matthias Hartmann hat Gabriella Valaczkay ein Interview gegeben, das die ungarische linksliberale Tageszeitung Népszabaság am 17. November 2013 veröffentlicht hat. Es geht darum um die Billeteursaffäre am Wiener Burgtheater, um Hartmanns Einsatz für die freie Szene in Ungarn und seinen verunglückten Besuch bei Kulturminister Balog, den Hartmann nun nach Wien einlädt, wo das Burgtheater im kommenden Jahr ein ungarisches Theaterfestival ausrichten wird: “Wenn ihr Minster Mut hat, kommt er nach Wien und beantwortet offen die Fragen.” Unsere Zusammenfassung des Interviews beruht auf einer Übersetzung von Ágnes Szabó.

Die Billeteurs-Affäre

“Ich habe mir gedacht, dass ich nicht davonkomme”, retourniert Matthias Hartmann Gabriella Valaczkays Frage nach der Vereinbarkeit der Protestrede des Burgtheaterbilleteurs Christian Diaz mit der Theaterutopie, die der Burgtheaterkongress formuliert habe, in dessen Rahmen Diaz auf seine Arbeitsbedingungen und den wirklichen Arbeitgeber, einen international operierenden Secutitydienstleister, hingewiesen hatte. Die Aktion des Billeteuers, so Hartmann, sei erfreulich gewesen, “die Reaktion der Journalisten darauf weniger”. Viele Journalisten hätten eine doppelte Moral: “Sie greifen mich an, aber verschweigen, dass auch Ihre eigenen Redaktionen mit diversen Securityunternehmen zusammenarbeiten, die für die Sicherheit und Reinigungsarbeiten verantwortlich sind”.

Doch er habe sich von Anfang an für Christian Diaz eingesetzt. “Ich war solidarisch mit ihm. Ich setze mich für ihn ein, als er seinen Arbeitgeber G4S kritisierte und jetzt suche ich nach einer Möglichkeit, wie ich unser Theater von dem Unternehmen ablösen kann. Ich bin Christian Diaz sehr dankbar, dass er uns auf diesen Missstand aufmerksam gemacht hat. Ich hatte keine Ahnung davon, dass das Unternehmen in Menschenrechtverletzungen verwickelt ist. Die Verantwortung trägt jetzt der österreichische Staat, nur der Staat kann mir Gelder zur Verfügung stellen, die mir ermöglichen, unsere Platzanweiser wieder bei uns im Burgtheater anzustellen zu können.”

weiter: Nachtkritik

Posted in DE, gesellschaftlicher Hintergrund | Comments Off on Ich bin von keinem Missionsgeist getrieben

Hazai műkritikusok ellenzik a múzeumi törvény módosítását

Az AICA ellenzi a múzeumi törvény módosításait. Egyben elutasítja azt a retorikát, amely “raktárakban porosodó” műkincsekről szól. Levelüket a szaktárcának is küldik. A teljes szöveg az artPortalon!

Az AICA magyar tagozatának elnöksége állásfoglalást adott ki, amely ellenzi a múzeumi törvény október elején elfogadott változtatásait. Különösen veszélyesnek tartják a műtárgyak szabad átcsoportosíthatóságát lehetővé tevő új szabályt.

Állásfoglalásukat a szaktárcának és a múzeumigazgatóknak is eljuttatták, valamint a módosító javaslatok egyik benyújtójának, L.Simon Lászlónak és az EMMI kultúráért felelős államtitkárának, Halász Jánosnak is.

A szervezet szerint az a módosítás, amely alapján a kultúráért felelős miniszter személyesen dönthet bármely hazai múzeumban őrzött tárgy bemutatási helyéről, súlyosan veszélyezteti az intézmények szakmai munkáját – végső soron a tárgyak biztonságát. Szélsőséges esetben műkincsek elvesztéséhez is vezethet.

Az AICA egyben visszautasítja azt az érvelést, amely a változtatásokat azzal indokolja, hogy számos műkincs múzeumi „raktárakban porosodik”.

Mint írják: a „kormányretorika denunciálja a múzeumokat, azt sugallva, hogy a műtárgyak bemutatásának maga a múzeum a legfőbb akadályozója. Ennek az ellenkezője igaz, a szakmai felelősség nem akadálya, hanem az egyedüli garanciája a műtárgyakkal való felelősségteljes bánásmódnak.”

Kifogásolják, hogy a módosítás előtt nem zajlott nyilvános vita, és felhívják a figyelmet arra is, hogy a közgyűjteményekben a félelem légköre uralkodik, a múzeumi szakma képviselői nem mernek megszólalni a módosításokkal szemben.

 

A műkritikus szövetség állásfoglalásának teljes szövege:

Állásfoglalás

Az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozat (AICA) elhibázottnak tartja és ellenzi azokat a törvényi változtatásokat, amelyeket a múzeumi intézményrendszerre vonatkozóan október 7-én a magyar parlament 2013. évi CLX. törvénykéntelfogadott.

A muzeális intézményekről szóló törvényhez (1997. évi CXL.) L. Simon László és Dr. Gyimesi Endre által benyújtott módosítás szerint a kultúráért felelős mindenkori miniszter a múzeumi szakmai szempontok kizárásával önállóan dönthet állami tulajdont képező műtárgyak őrzési helyének megváltoztatásáról, gyűjtemények áthelyezéséről, felbecsülhetetlen értékű műtárgyak mozgatásáról, bemutatásáról, magán- vagy jogi személynek történő átadásáról – végső soron, e tárgyak sorsáról. A törvény ezzel a módosítással megteremti annak a lehetőségét, hogy a múzeumok felelős szakmai vezetői helyett egy politikai szereplő, a miniszter  korlátlan és jelenleg még részleteiben szabályozatlan jogot kapjon a közgyűjteményi szakmai munka egyik leglényegesebb kérdésében.

Úgy gondoljuk, hogy a közösség tulajdonát képező műtárgyak őrzési helyének és bemutatási körülményeinek meghatározása,  csakis az állami tulajdon védelmével felhatalmazott és szakmailag képzett muzeológusok kizárólagos kompetenciája lehet. A most elfogadott normaszövegből azonban nem egyértelmű, hogy a műtárgy őrzési és bemutatási helyének meghatározását biztosító  jog kormányzati hatáskörbe helyezésével az áthelyezett állami tulajdonú műtárgyak iránti felelősséget is átruházza-e a miniszterre?  A módosított törvényszöveg ugyanis nem múzeumi feltételeket garantáló felelős őrzésről, hanem „nemzeti kulturális érdekre figyelemmel kijelölt személlyel vagy szervezettel” kötött vagyonkezelési szerződésről rendelkezik.

Aggályos továbbá, hogy a műtárgy elhelyezésére vonatkozó miniszteri döntés meghozatalának eljárásrendjét, az előkészítés során elengedhetetlen szakmai szempontok érvényesítésének garanciáit a törvény nem határozza meg, hanem egy valamikor a jövőben majd meghozandó miniszteri rendelet hatáskörébe utalja.

Sérelmezzük, hogy a törvénymódosítást legitimáló, „raktárakban porosodó” tárgyakkal kapcsolatos kormányretorika denunciálja a múzeumokat, azt sugallva a nyilvánosságnak, hogy a műtárgyak bemutatásának maga a múzeum volna a legfőbb akadályozója. Úgy gondoljuk, hogy ennek az ellenkezője igaz, a szakmai felelősség nem akadálya, hanem éppen hogy az egyedüli garanciája a műtárgyakkal való felelősségteljes bánásmódnak. Az elfogadott törvényszöveg újsütetű rendelkezésével azonban, mely szerint, a múzeumok vezetéséhez a törvény hatálybalépésétől kezdve nem kell szakirányú végzettség, a törvényjavaslat tendenciózusan relativizálja a szakmai hozzáértéssel együttjáró felelősségtudat jelentőségét.

Kifogásoljuk, hogy a javaslat benyújtói nem bocsátották nyilvános vitára a törvénymódosítás szövegét, és figyelmen kívül hagyták egyes szakmai szervezetek (pl. a KKDSZ) tiltakozó nyilatkozatait. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a téma kapcsán a múzeumvezetők és a múzeumi dolgozók körében a megfélemlítettség és szorongás hangulata uralkodik.

Állásfoglalásunkkal elsősorban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a kormányzat a műtárgyak szabad átcsoportosíthatóságát lehetővé tevő koncepció törvénybe iktatásakor  figyelmen kívül hagyta e döntés hosszú távú stratégiai, anyagi és erkölcsi következményeit. Ez a lépés ugyanis egy csapásra lerombolja azt az anyagi és szellemi energiák befektetésével létrejött kulturális tőkét, amit múzeumi arculatnak nevezünk. Egy múzeum szakmai koncepciója, hazai és nemzetközi kommunikációja, nem utolsó sorban az intézmény civil támogatói ereje a gyűjteményében őrzött műtárgyanyagra, gyűjteményi egységekre, emblematikus műtárgyaira épül. Ennek az egységnek a múzeumi szabályoktól idegen szempontok szerint való megbontása évekre visszavetheti egy-egy múzeum hírnevét, szakmai pozícióját, eljátszhatja közönségének és külföldi partnereinek bizalmát, és eltántoríthatja támogatói körét.

AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozat, Elnökség

Budapest, 2013. október 22.

forrás: Artportal

Posted in HU | Tagged | Comments Off on Hazai műkritikusok ellenzik a múzeumi törvény módosítását