Dosztojevszkij tudta, hogy a pokol nem tüzes hely, hanem hideg. Hideg, halk, ködös, zavaros. Kelet-Európa már megint útban van lefelé, a pokol felé – nem ér oda, mert a földön nem lehet leérni a pokolba. Ennek az ára a kárhozat, azt meg kell fizetni.
A kárhozat nem színpadiasan érdekes és nagyszabású. Nem. Fölötte unalmas. Amikor a társadalom bűnbe esik – például eltűri különösebb morgás nélkül, hogy saját tagjainak egyharmada súlyosan nélkülözzön, egynegyede, közte több százezer gyerek, éhezzék és fázzék -, akkor csönd van, nem történik semmi látványos, a bulvárlapok tévészereplők magánéletéről írnak, vannak sikeres popkoncertek, folynak tudományos kutatások. Nincsenek félelmetes lángnyelvek, nincs kénkőszag, HR-szakértők ún. prezentációi az erélyes föllépés, a derűs arckifejezés, a bizalomgerjesztő testbeszéd, a személyre szabott érdeklődés előnyeit hangsúlyozzák. A lyukas tetejű faluszéli házakra hull a havas eső.
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!