Sirály közlemény

Aki egyszer is járt már nálunk, annak nem újdonság, hogy működésünk sohasem volt zűrzavaroktól mentes. A Sirályban kialakított kulturális befogadó tér, művészeti központ, civil platform, lakáskocsma, klub sokáig a fővárosi és a VI. kerületi önkormányzat közötti jogvitákban “pattogott”, miközben a lerobbant, 175 éves épületben működő hely kultikussá vált – kezdetben a Városi Színház berkeiben, majd a szellemiséget tovább folytatva, a Marom Egyesület gondozásában. Nem mi áztattuk el többször is, de mi csináltattuk meg. Ha már vállalhatatlanul néztek ki a falak, akkor kifestettük. Ha eldugult a mosdó, megjavíttattuk. Ha pedig jöttek a rendőrök, hogy túl hangosak vagyunk, akkor lehalkítottuk a zenét. Rendszeresen kaptunk hatósági ellenőrzéseket, mégis megtarthattuk többszáz programunkat, és egy percig sem volt kétséges számunkra és talán közönségünknek sem, hogy folytatnunk kell.

A Sirály hányatott sorsa után 2012 elején felcsillant annak a reménye, hogy végre rendezett körülmények között működhessen tovább a kulturális közösségi tér. A főváros páyázatot írt ki az ingatlan hasznosítására, és miután az egyedüli induló pályázatában vállalta, hogy a kulturális programokat a Marom viszi tovább, okkal hihettük, hogy a Sirály története újabb fesztiválokkal, kiállításokkal, színdarabokkal és koncertekkel folytatódik tovább, de legalábbis nem azzal ér véget, hogy az önkormányzat biztonsági emberei “megesznek minket reggelire”, ahogy azt egyikük múlt pénteken kilátásba helyezte.
Kezdeti örömünket némileg beárnyékolta, amikor tavaly májusban a pályáztatás ellenére bezárták a helyet és azóta sem kötöttek szerződést.
De vegyük akkor végig. Ha jól számoljuk, eddig legalább öt helyen kerestek rajtunk fogást. Ezekben az a közös, hogy a hatóságok láthatóan nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel az önkéntesekkel, becsületkasszás rendszerben működő klubbal, a “lakáskocsma” koncepciójával. Legalábbis a mai napig mezei kocsmaként kezelnek, és ennek megfelelően vegzálnak. Jöttek az önkormányzattól próbavásárlásra, de miután nem kaptak számlát a kávéjukért, megállapíották, hogy ez bizony illegális kereskedelmi tevékenység, hovatovább adócsalás, úgyhogy be kell zárnunk. Különben sem lehetnénk nyitva este tíz után – ez volt a másik kifogás. Amire megint az a válaszunk, hogy ez egy klub, nem vonatkoznak rá a vendéglátóhelyekre vonatkozó szabályok.
És hogy miért nem fizettünk bérleti díjat? Azért, mert szó nem volt róla! Pedig rengeteget egyeztettünk a fővároosi vagyonkezelővel. Tisztázzuk: mi addig kaptuk meg jogcím nélküli használtra a helyet, amíg a főváros fel nem szólít, hogy a pályázat nyertesének adjuk át. Nagyjából magunknak. A főváros azonban múlt csütörtökig nem szólított fel bennünket, hogy hagyjuk el a helyet, arra meg végképp nem, hogy az itt tartózkodásunkért bármilyen díjat fizessünk. Emellett az is szerepelt az önkormányzat vádpontjai között, hogy tavaly májusban megállapították az “életveszélyes vagy súlyos kárral fenyegető helyzet fennállását”, ezért bezárták a helyet, mit keresünk akkor itt még mindig? A katasztrófavédelmisek ugyan szintén gyakori vendégeink, mégsem vonták vissza a Marom jogcím nélküli használati jogát,ahogy a pályázat nyertesét sem értesítették arról, hogy életveszélyes volna a hely – a többi lakóról nem is beszélve -, így aztán mi sem éreztük magunkat életveszélyben, így januárban visszamerészkedtünk. Aztán azzal is jöttek, hogy megszegtük a tűzvédelmi szabályokat. Ez pedig azért érdekes, hogy a tűzvédelmi ellenőrzés éppen folyamatban volt (poroltók, vészkijárat, ilyesmik), amikor is a lakatos mesterek és a biztonsági őrök ránk törtek. Január óta semmiféle hatósági döntés nem volt! A katasztrófavédelmiseket pont az önkormányzatisok után érkeztek pénteken, ezért őket éppen az önkormányzat emberei akadályozták az ellenőrzés folytatásában.
Végül, a vádpontok közül a személyes kedvencünk: “bódultnak, részegnek tűnő fiatalok” tartózkodtak a helyen pénteken.
És még sapka sem volt rajtunk.
A pénteken történek ellenére, továbbra is töretlen optimizmussal állunk a tárgyalások elé a fővárosi önkormányzzattal, hogy tovább folytathassuk kulturális rendezvényeinket, hogy továbbra is vendégül láthassuk sokszínű közönségünket, legyen az lakáskocsmában merengő diplomás munkanélküli, egyetemfoglaló, ellenzéki politikus, Stockholm főrabbija, vagy az Orbán-kormány kulturális államtitkára.
Ami pedig a fővárosi önkormányzat gáláns ajánlatát illeti – miszerint a kilakoltatásunkkal megvárja az ünnepek végét -, reméljük, a főpolgármester úr sem gondolja komolyan, hogy az ünnepeket pakolással fogjuk tölteni (egy hatszáz négyzetméteres ingatlanról beszélünk, tele civil szerveződések, színházak, zenekarok cuccaival, tüntetők transzparensivel, képkiállítással, állandó művészeti galériával és komplett, több száz kötetből álló könyvtárral).
Mi továbbra is szeretnénk ésszerű, intelligens, mindkét fél számára előnyös megoldást találni, mivel feltett szándékunk hogy azt a szellemiséget, amit a Sirály képvisel: a nyitott, befogadó kulturális közösségi tér koncepcióját tovább vigyük – végre háborítatlanul..

SRLY FB

This entry was posted in hírek, HU, szolidaritás and tagged . Bookmark the permalink.