Január utolsó éjszakáján Budapest és Szeged közterein helyeztek el üzeneteket a Hallgatói Hálózat aktivistái.
Péntek éjjelre a szobrok is megelégelték a felsőoktatás körül kialakult káoszt, és azt, hogy a kormány nem teljesíti maradéktalanul a hallgatók hat pontját. Nagy tudósaink egyetértenek abban, hogy ha ma járnának egyetemre, sokkal nehezebb dolguk lenne. Az ő korukban – mondják – megbecsülték a tanulni vágyó fiatalokat, segítették és támogatták, hogy külföldi ösztöndíjakat kapjanak. Szent-Györgyi Albert így fogalmazott: ,,Én is tanultam és dolgoztam külföldön. A sikerem magyar.”
A fővárosban Liszt Ferenc, Karinthy Frigyes, Jókai Mór, Trefort Ágoston és Kossuth Lajos megegyeztek abban, hogy ha nem szobrok lennének, ők is az utcára vonulnának. Jókai Mór azt kérdezte: ,,Én is felesleges bölcsész lennék?” Bibó István, a tőle megszokott finom, de határozott hangon buzdított: ,,Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.”
Az egyetemek pénzügyi helyzete annyira aggasztó, hogy nem csak az utóbbi két évszázad nagyjai szólaltak meg: Könyves Kálmán, Hunyadi János és Anonymus is közös ügyünknek nevezték a felsőoktatást. Árpád nagyfejedelem másról álmodott, amikor hazát talált népének, egy virágzó és gazdag ország képe lebegett a szeme előtt: ,,Nem ezért jöttünk ide Levédiából!” – fogalmazott.
A szobrok “megszólaltatásával” a Hallgatói Hálózat arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a diákok követeléseinek teljesítése helyett a kormány továbbra is teljes bizonytalanságban tartja a felvételi előtt állókat, a hallgatókat, a felsőoktatási intézményeket és azok dolgozóit. A felsőoktatás jövőjét meghatározni hivatott tárgyalások továbbra is elfogadhatatlanul szűk körben, a nyilvánosságtól elzártan zajlanak. Ha a helyzet nem változik február 8. déli 12 óráig, február 11-től tiltakozó akciókkal térünk vissza az utcákra, egyetemekre és iskolákba. A Hallgatói Hálózat ultimátumáról szóló február 11-i Facebook-eseményen már több mint 1300-an jelezték részvételüket.
Forrás: Hallgatói Hálózat