Bánki György: Kicsi uszítás a nagy egészben

A vezető bölcs, a menet békés, a fenyegetés külső: a Lucifer-hatás és a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

… Politikus, újságíró, ügyész vagy művész – bárki, aki egy csoportgondolkodást elvtelenül szolgál, akaratlanul is kifejezi hivatása iránti megvetését. Akkor is, ha eredetileg jóravaló ember, aki régebben úgy tudta, jót akar. A közösség nyomására konstruált realitás („értékeink megőrzése, összetartás, megmaradás, a nagyobb jó szolgálata”) hangzatos, erős jelszavak, és nehogy azt higgye bármelyikünk, hogy ne befolyásolná, ha az ezeknek való megfelelés terhe nehezedne rá. Hiszen az odatartozásunk és, látszólag, az elveink forognak kockán. Képesek vagyunk átformálni a szemléletünket, hogy megfeleljünk a „mieinknek”, és minél inkább ágál, akit megbántottunk, annál inkább igazolva látjuk majd, hogy nem lehet vele együttműködni. Hogy képtelenség rávenni, hogy a helyes úton járjon, és hogy talán a legrosszabbat is megérdemli ezért. Ahhoz, hogy valaki, aki igazán fontos körön belül, másmilyen logika szerint reagáljon, ellenálljon a nyomásnak, szinte hőssé – a csoportgondolkodás szerint árulóvá vagy őrültté – kell válnia. Minél képtelenebb dolgokat engednek meg maguknak egy csoport vezetői és hangadói, annál nyugtalanabbul reagál a csoport a kritikára. Pedig Magyarországon, a valóságban (nem a konstruált valóságban) nem kétféle ember van és nem két oldal – nem mi és ők…

Teljes cikk a hvg.hu oldalon.