no MMA!

2013. augusztus 31-én a Hír TV P8 műsorában Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárt Csermely Péter kérdezte a köznevelési reformokról.

Pártállásunktól függetlenül TILTAKOZUNK Hoffmann Rózsának a közvéleményt a pedagógusok ellen hangoló, valamint a szülőket is sértő kijelentései miatt.

● Elutasítjuk Hoffmann Rózsa kijelentését, mely szerint a pedagógusok nem ismerték vagy nem vették komolyan a nemzeti köznevelésről szóló törvényt.

A pedagógusok zöme folyamatosan tájékozódik a törvényben foglaltakról. Ugyanakkor a sokszor tanév közben módosított rendelkezések olyan követelmények elé állították a diákokat, amelyekre addigi tanulmányaik során nem készültek fel, a pedagógusokat pedig egzisztenciálisan sarokba szorították.

● Elutasítjuk Hoffman Rózsa azon megállapítását, mely szerint a pedagógusoknak egy része úgy értelmezte a saját munkáját, hogy egy kötelessége van: az órákat megtartani, s a Magyar Bálint-i idők kedveztek annak a mentalitásnak, hogy mindenért tartsuk a markunkat, nincs semmi nevelési feladatunk.

Bár az Államtitkár Asszony jelzi, hogy ez csupán a pedagógusok egy részére vonatkozik, nyilatkozata arra feltétlenül alkalmas, hogy a pedagógusok ellen hangolja az általánosításra hajlamos közvéleményt. Kijelentjük, hogy a pedagógusok jelentős többsége szakmájának elkötelezettje, áldozatos munkával igyekszik tanulóinak testi-lelki-mentális egészségét javítani bármiféle anyagi ellentételezés nélkül is. Teszik ezt azok után is, hogy anyagi elismerésüket jelentős mértékben csökkentették az elmúlt években (fizetésüket befagyasztották, jutalmat, cafetériát, egyéb béren kívüli juttatásokat nem kaphatnak).

● Elutasítjuk Hoffmann Rózsa kijelentését, mely szerint a gyerekek és a társadalom érdeke az, hogy minél több időt töltsenek a pedagógusok a gyerekekkel, mivel a családok egy része nem tudja, vagy nem képes arra, hogy a gyerekeket megfelelően fejlessze, nevelje, hiszen a kétkeresős családokban a szülők sokszor későn mennek haza…

Szülőként is tiltakozunk azon jogaink megnyirbálása ellen, melyeket az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozatának 5. cikkelye biztosít: a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermek képességei fejlettségének megfelelően iránymutatást és tanácsokat adjanak.

Őszinte felháborodásunkat fejezzük ki azzal szemben, hogy Államtitkár Asszony mindezt erre való alkalmatlanságunkkal és hajlandóságunk hiányával indokolja, valamint minden olyan kommunikációja miatt, amely a különböző szülői attitűdök kiemelésével alkalmas a különböző társadalmi helyzetű, etnikai és vallási hovatartozású szülők közötti ellentétek szítására.

Tiltakozunk az ellen, hogy az új köznevelési törvény megalkotásakor sem a gyermekek, sem törvényes képviselőik véleményét nem kérték ki, nem hallgatták meg, különös tekintettel a 8-16 óra közötti kötelező iskolai foglalkozások tekintetében, mely lehetetlenné teszi a 31. cikkelyben foglalt gyermeki jogok érvényesítését.

Kijelentjük továbbá, hogy Hoffmann Rózsa megállapításai között a tényeknek nem megfelelően hagoztak el a következők:

● „(…) a mindennapos testnevelés megkezdődött tavaly, a társadalom nagy-nagy-nagy többségének tetszésétől kísérve (…)”

A mindennapos testnevelést sem a diákok, sem a szülők, sem az iskolák nem üdvözölték lelkesen, hiszen bevezetését nem előzte meg körültekintő állapotfelmérés és hatástanulmány. Az oktatási intézmények túlnyomó többségében hiányoznak a szükséges személyi és tárgyi feltételek a megvalósításhoz: nincs elég tornaterem és öltöző, mosdó.

● „Nincs még egy ilyen foglalkozási réteg, amely ilyen mértékű béremelést kapott, amelynek az értékállóságát biztosítottuk, hiszen a számítási alapja a mindenkori minimálbér, amelynek a folytatását a kormány vállalta és kormányrendeletben rögzíti, és amelynek további lépései következnek a minősítéssel.”

Az eredeti ígéretekkel szemben a kormány a béremelés csak egy részét kívánja most realizálni, a továbbiak pedig a jövő homályos ködébe vesznek. A bérek további emelésének rendeletben való rögzítése egyrészt még nem történt meg, másrészt az utóbbi évek során elfogadott majd többször módosított törvényjavaslatok példája nem teszi egyértelművé, hogy ezzel magabiztosan számolni lehessen. Az ország összes pedagógusa bizonytalanságban várja az októberi bérátutalást. Bár Hoffmann Rózsa csak egy bizonyos nagyon szűk réteg hatalmas, hat-nyolcszázezer forintos juttatásának csökkenéséről beszél, tény, hogy a legtöbb pedagógus bére most sem éri el a magyar átlagkeresetet, s a béremelés után sem feltétlenül fog olyan mértékben rendeződni, hogy a növekvő infláció mellett a pedagógusok anyagi biztonságban éljenek.

Ez a béremelés nem ismeri el a minőségi munkát sem. Szeptembertől ugyanis mindenki Pedagógus I kategóriába kerül, függetlenül attól, hogy milyen diplomája, szakvizsgája van. Ezek megléte már eleve minősítés, ezért nem értjük, mi kérdőjelezi meg az államvizsga-bizottságok véleményét, mi indokolja a kormány kirendelt szakértői általi további minősítést.

● „(a tanfelügyeleti rendszert) Azt nagyon pozitívan minősítették… a pedagógustársadalom 90 százaléka igényelte és igényli.”

A pedagógusokat (legalább is a nagy többséget) soha nem kérdezték a tanfelügyeleti rendszerrel kapcsolatosan, nem történt semmiféle felmérés, kutatás, melynek eredménye lehetne a 90 százalékos támogatottság. Ha egy szűk körben végeztek is ilyen irányú kutatást, az semmiképpen nem jelenti a pedagógustársadalom 90 százalékát.

● „Megerősítem: az első tanítási napon ott lesz minden gyerek asztalán a tankönyvcsomag, névreszólóan. Nem kell a tankönyv-hegyek között mászkálni a tornateremben hetekig, nem kell úgy kezdeni az első tanítási hetet (…), hogy sorra maradnak el órák, mert a gyerekeket sorba kell állítani, hogy vegyék át a tankönyvüket (…)”

A tankönyvek kiszállításával igenis voltak/vannak fennakadások, az iskolák jó részébe jelentős késéssel és hiánnyal érkeztek meg a tankönyvek, a tanulók listája minden követhető koncepciót nélkülözött, a szállítólistán feltüntetett csomagszám nem egyezett az érkezettel stb. A korábbi években a tankönyvosztás az iskolák saját szokásai szerint zökkenőmentesen folyt. Bár az egységesítésre törekvő kormányzati elgondolás tartalmaz előremutató elemeket, be kellene látniuk, hogy most nem ment zökkenőmentesen, nem pedig azt bizonygatni, hogy nem volt/nincs semmi baj.

Továbbá felhívjuk a figyelmet arra, hogy Hoffmann Rózsa nem beszélt olyan kirívó és alapvető változásokról, amelyek az anyagi elosztás igazságtalanságát növelik.

Például nem jár külön díjazás az intézményben töltendő kötelező 32 órán túli iskolai rendezvények megszervezéséért, lebonyolításáért, a tanulók ügyeinek, problémáinak intézéséért, a tanulók versenyekre való felkészítéséért és kíséretéért, a főképp hétvégén lebonyolítható osztálykirándulásokon, táboroztatáson történő 24-órás felügyeletért és készenlétért, az érettségi dolgozatok javításáért és a szóbeli érettségiztetésért stb. Ezen tevékenységeket a pedagógus heti 8 óra egyéni felkészülési idejéből gazdálkodhatja ki.

Hoffmann Rózsa nem említette azt sem, hogy az intézmények karbantartására fordítható anyagi fedezetet jelentősen csökkentették, s a jövőben az iskolák csak életveszély esetén végeztethetnek karbantartást (Ilyenkor a kivizsgálás és karbantartás időtartamára az iskolát ki kell üríteni, és be kell zárni). Számoltak-e ennek a rendelkezésnek a beláthatatlan következményeivel?

Nem hallottunk továbbá arról az újításról sem, amely az informatikailag rohamosan fejlődő 21. században élő tanulók informatikai oktatását félreállítja, szinte feleslegesnek tekinti (középiskolában a tantervben mindössze 9. évfolyamon, heti egy órában kívánják a tanulókat informatikai ismeretekkel fejleszteni).

A fentiek értelmében felszólítjuk a Hoffmann Rózsát, hogy kérjen bocsánatot az egész pedagógus társadalmat rágalmazó, valótlanságokat tartalmazó nyilatkozataiért, a nyilvánosság előtt vonja vissza a pedagógusokat és szülőket sértő megállapításait, és a tényeknek megfelelőn tájékoztassa a közvéleményt a közoktatásban bekövetkező változásokról.

A TÖBB MINT 4000 FŐT SZÁMLÁLÓ HÍVATLANUL FB CSOPORT NEVÉBEN
MÉREI ERZSÉBET, SZÓVIVŐ

Osztályfőnök