no MMA!

Ha a parlament kormánypárti többsége elfogadja az alaptörvény módosítását, Tóth Gábor Attila szerint az államfőnek az Alkotmánybírósághoz kell küldenie a jogszabályt, egyébként nem tehet mást, mint hogy lemond. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke szerint illúzió azt várni, hogy külföldi jogi mechanizmusokkal rendbe tehető a hazai alkotmányos válság.

– Azzal biztosan ön is egyetért, hogy nem játék az alkotmány. De a kormánypártok játéknak tekintik?

– Ha játék, akkor nagyon komoly játék. Most a negyedik alaptörvény-módosítás van a figyelem középpontjában, de ez nem az első és nem is az utolsó lépés a demokráciából egy autoriter rezsim felé vezető úton. Ez egy fontos állomás, és épp ezért kell elemezni, illetve felszólalni ellene.

– Nem tart attól, hogy az Amnesty Internationalhoz hasonlóan a TASZ is támadások kereszttüzébe kerül a bírálatai miatt?

– A TASZ folyamatosan vitákban, konfliktusokban fejti ki álláspontját a közéleti, emberi jogi kérdésekről – így ez nem új helyzet. Határozott, kritikus álláspontunk van az alkotmányos átalakításokról, és ehhez tartjuk is magunkat.

– Szervezetük a Helsinki Bizottsággal és az Eötvös Károly Intézettel együtt az Európa Tanácshoz (ET) fordult. Önök kérték levélben, amit az ET főtitkára, Thornborn Jagland meg is tett: felszólította a kormányt, halasszák el a szavazást az alaptörvény módosításáról.

– Az alkotmányos rendszer egészét érintő ügyekben a három emberi jogi szervezet együtt alakítja ki állásfoglalásait, amelyeket eljuttattunk a hazai nyilvánossághoz és a nemzetközi intézményekhez is. Most is így volt; mi kezdeményeztük, hogy Jagland indítsa el a Velencei Bizottság vizsgálatát, amit meg is tett. De mi már korábban eljuttattuk állásfoglalásunkat, és az ET nyilván más szakértői anyagokból is dolgozik. Sikerként értékelem, hogy több nemzetközi fórum is osztja az aggályainkat.

– Levelükben pontról-pontra elemzik a módosítást, és megállapítják, ha ezt elfogadják, többé nem is lenne alkotmánynak tekinthető az alaptörvény. Az ET felszólítására válaszul Navracsics Tibor hasonló, ám az aggályokat pontról-pontra cáfoló levelet küldött.

– Az rendben van, hogy a kormánynak más a véleménye. Csakhogy a játékszabályokat nem tartja be. Ha ugyanis alkotmányos átalakítás zajlik egy ET-tagállamban, akkor az ottani kormány előzetesen elküldi a terevezetet a Velencei Bizottságnak és kéri az állásfoglalását. Ez a szokásos eljárásrend. Magyarország azonban ezt nem tartja tiszteletben. Nem tartotta tiszteletben az alaptörvény elfogadásakor sem, s most is a legutolsó pillanatig titokban próbálták tartani terveiket az európai intézmények előtt. Ezért írtunk az ET főtitkárának és kértük a B-megoldást: ha a magyar kormány nem kéri, akkor forduljon ő a Velencei Bizottsághoz. Ezt meg lehetett volna előzni, ha a kabinet hajlandó egyeztetni.

– Csóválta a fejét, amikor úgy fogalmaztunk, hogy ha ezt a módosítást elfogadják, többé nem lesz alkotmánynak tekinthető az alaptörvény.

– Azért vagyok óvatos azzal, hogy egyetlen ponthoz kössünk egy ilyen határozott véleményt – “eddig volt, most nincs” – , mert ez egy folyamat. Első lépésének tekinthetjük a ’89-es alkotmány lebontását a 2010-es választások után, hiszen tucatszor módosították az akkor hatályos alkotmányt. A következő lépés az új alaptörvény elfogadása volt, és ebben a folyamatban fontos mozzanat a mostani átalakítás. A negyedik alkotmánymódosítás főbb jellegzetességei hasonlóak az alaptörvény eredeti konstrukciójához, ám most sokkal drasztikusabb, nyersebb átalakításokra készülnek. Egyrészt intézményi átalakításokról van szó, vagyis a hatalommal szembeni fékek kiiktatásáról; az Alkotmánybíróság (Ab) folyamatosan veszít értelmezési hatalmából és szerepkörét is próbálják egyre jobban eljelentékteleníteni. Számos rendelkezés alapvető szabadságjogot sért…

– Számos rendelkezés korábban el is bukott az Ab-n…

– Így van: az Ab több szabályról kimondta, hogy alapjogot sért, és ezek most bekerülnek az alaptörvénybe. De tükröződik ebben a módosításban, csakúgy mint az alaptörvény eredeti szövegében, egyfajta ideológiai nyomulás is: például kirekesztik az alkotmányosan védett család köréből az azonos nemű párokat, a gyermektelen különnemű párokat és más családi kapcsolatokat.

– Mi a következménye annak, hogy alkotmányellenes tartalmak kerülnek az alkotmányba?

– Szép lassan szétmállik a rendszer, amely korlátozhatná a jelenlegi kormányzat hatalmát. Egy államberendezkedés nem attól alkotmányos, hogy van egy írott alkotmányszövege, hanem attól, hogy gátolja a túlhatalmat. Most viszont egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy egyetlen politikai erő féktelenül tud érvényesülni.

– Láthatóan a legkevésbé az érdekli a magyar közvéleményt, mi történik az alkotmánnyal. A rezsicsökkentés vagy a foglalkoztatási kérdések ennél sokkal fontosabbak.

– Vitatkoznék. Amikor az emberek megtapasztalják, hogy az ő bőrükre is megy a játék, akkor megértik az alkotmányos ügyek jelentőségét. Emlékezzünk arra, amikor a felsőoktatás rapid átalakítása – alkotmányellenes eszközökkel – megindult, nemcsak a hallgatók, de sok oktató, sőt a rektorok is határozottan felszólaltak. Vagy itt van a közmunka-rendszer, amelynek megvannak a korábbi gyökerei, de az alaptörvény intézményesítette. Tehát téves az a felfogás, hogy egy alkotmány csak elvont jogelveket tartalmaz, melyek nem befolyásolják a valóságot. Az alaptörvény számos rendelkezésének káros hatásai kimutathatók a társadalmi gyakorlatokban.

– De az Ab hatáskörének csökkentése mégsem vált ki olyan érzelmeket, mint a közmunka, vagy a röghöz kötés…

– Igen, mert ez az intézményi átalakítás nem közvetlenül, hanem áttételeken keresztül hat az emberek életére.

– Mi a véleménye a Fidesz-székház csütörtöki elfoglalásáról? A kormánypártok erőszakot emlegettek, ám a képek békés polgári engedetlenségre utalnak. Lesz jogi felelősségre vonás?

– Azt gondolom, le a kalappal az akció részvevői előtt, hiszen a céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az antidemokratikus alaptörvény-módosításra – ezzel a legitim céllal azonosulni lehet. Eszközeik alapvetően békések voltak, nem rongáltak meg semmit és nem bántottak senkit. Tehát egy nyilvános, figyelemfelkeltő akció volt, amely vállaltan a törvényesség határait feszegette, mivel a résztvevőknek nem maradt más eszközük az igazságtalanság elleni fellépésre. Ettől nevezhető polgári engedetlenségnek.

– Mint a Fidesz kordonbontása esetében?

– Magyarországon számos példa volt polgári engedetlenségre, például az egyetemfoglalás, a hajléktalanok védelmében a házfoglalások, vagy amikor az LMP-s képviselők leláncolták magukat. Ezek mind körülírhatók a polgári engedetlenség kategóriáival. Igaz, hogy a fideszes képviselők polgári engedetlenségnek nevezték a parlament előtti kordonbontást, de az más volt, mert nekik voltak törvényes eszközeik is. Erről komoly vita volt, végül a bíróság szólásszabadságnak minősítette a történteket. Ám a többi, valóban polgári engedetlenkedő még nem részesült ilyen méltányos bánásmódban a magyar bíróságokon. A hazai jogfelfogás szerint mivel a tett jogszerűtlen, így szankcióval jár. Én ezzel vitatkozom; ha a békés polgári engedetlenség igazságtalan, antidemokratikus, alapjogsértő szabállyal vagy intézkedéssel szemben nyilvánul meg, akkor az eljárás végén nem indokolt szankciót alkalmazni a részvevőkkel szemben.

– Érhetnek-e célt a Fidesz-székházat elfoglaló fiatalok?

– Attól függ, mi a cél. Ha az, hogy felhívják a közvélemény figyelmét, akkor igen.

– Az volt a kimondott cél, hogy vonják vissza a módosítást…

– Ha erre most nem is kerülne sor, a nyilvános nyomásgyakorlás akkor is fontos. A diákok egyszer már – még ha átmenetileg is – , de célt értek az egyetemi átalakításokkal kapcsolatban. Az a tapasztalat, hogy a kormánynak az érvek nem számítanak, akkor visszakozik, ha erővel, nagy nyomással szembesül – itthonról vagy külföldről.

– Kocsis Máté Fidesz-szóvivő viszont már közölte is, hogy nem tüntetők szavaznak majd az alaptörvény-módosításról, hanem a társadalom nagy többsége által támogatott kormánypártok. Nem úgy tűnik tehát, hogy engednek Jagland felszólításának és elhalasztják a szavazást. Milyen következményekkel jár, ha nem hallgatunk az ET-re?

– Ha elfogadják és az államfő nem vétózik, akkor….

– Ön szerint tehát Áder János vétózhat?

– Az én jogfelfogásom szerint a köztársasági elnök ebben a helyzetben két dolgot tehet. Az Ab-hoz küldi a módosítást, mert tartalmilag ellentétes az alkotmányosság elveivel, az ország nemzetközi jogi kötelezettségeivel, s egy olyan nagymértékű antidemokratikus csomaggal bővíti az alaptörvényt, amely messze vezeti az országot az alkotmányos demokráciáktól. Az Ab a közelmúltban muníciót is adott az elnöknek ahhoz, hogy tartalmi indokkal kezdeményezze az alkotmánymódosítás felülvizsgálatát. Az átmeneti rendelkezésekről és regisztrációról hozott Ab-döntés tartalmazza azokat az indokokat, melyekre hivatkozhatna. A másik, amit az elnök tehet – ha arra jutna, szerintem tévesen, hogy nincs lehetősége a vétóra – , hogy lemond. Várhatóan persze nem fog lemondani, de azt nem mondhatja egy elnök: “tudom, hogy igazságtalan az alkotmánymódosítás, tudom, hogy sérti a nemzetközi normákat és az alapjogokat, de nem tehetek mást, alá kell írnom”. Tehet mást: lemond.

– És Áder mutatott olyan erényeket, hogy ezt megtegye?

– Az államfő teljesítményét majd a tettei és mulasztásai alapján lehet megítélni. Eddig egyetlen esetben fordult az Ab-hez, a regisztráció ügyében. Ezt jól tette, szerencsés is lett a végkifejlet, bár indítványa nagyon óvatos volt. Ugyanakkor a regisztrációnál a miniszterelnök iniciálta az eljárást, Orbán maga mondta a közrádióban, hogy itt indokolt az alkotmánybírósági eljárás. Az elnök más helyzetben még nem fordult az Ab-hoz.

– Az Ab tartalmilag vizsgálhatná a mostani módosítást?

– Épp az említett két döntés megteremtette erre a lehetőséget. Alkotmányos szintű szabályok felülvizsgálatára számos külföldi példa is van Indiától Törökországon át európai államokig.

– És ebben a személyi összetételben milyen döntés várható?

– Ez már egy másik kérdés. Egyetértek azokkal a szkeptikusokkal, akik szerint a személyi összetételében megváltoztatott Ab-tól egyre kevésbé várható, hogy ellensúly legyen.

– Mi lesz akkor, ha kidobják a “láthatatlan alkotmányt”, vagyis valóban hatályon kívül helyezik az elmúlt 20 év Ab-döntéseit, ahogy ezt a módosítás tartalmazza?

– Valójában az Ab eddigi, több mint két évtizedes gyakorlatának semmibevételére irányul a módosítás. Holott minden hibájával és fogyatékosságával együtt ez egy nagyon komoly teljesítmény. Egy ilyen módosításnak önmagában nincs sok értelme, hiszen a döntéseket alátámasztó érveket, vagyis a józan észt, nem lehet hatályon kívül helyezni.

– És a nemzetközi következmények?

– Lesznek politikai és jogi következmények, elvileg az uniónak is van egy mechanizmusa az alapjogokat sértő tagállamokkal szemben. Felmerült például, erről írt a Financial Times, hogy megvonják Magyarország szavazati jogát. Konkrét jogesetekben pedig a nemzetközi bíróságok, elsősorban a strasbourgi tud lépni. De illúzió azt várni, hogy külföldi jogi mechanizmusokkal rendbe tehető a hazai alkotmányos válság.

– És mi lehet a célja a módosításnak. Pusztán a hatalom megtartására szolgálnak ezek a lépése?

– Nem nagyon látok más, mint hogy nem tűrik a kormánypolitikával ellentétes felfogásokat és a túlhatalmat akadályozó fékeket, intézményeket és jogelveket, és ezeket próbálják kiiktatni.

– Nem gondolnak arra, hogy ők is kerülhetnek ellenzékbe?

– Az a baj, hogy a jelenlegitől eltérő programot hirdető kormányokat megbénítja ez az alaptörvény.

– Kivéve, ha az új kormánynak kétharmada van.

– Igen, formálisan ez a kivétel. De a rivális oldal kétharmada is visszaélések forrásává válhat. Ha ők is megpróbálnák saját képükre formálni az alkotmányt, az csak prolongálná a válságot. Persze tartalmilag új alkotmány kell, de az nem elfogadható, hogy az egyik ciklusban a politikai jobboldal, a másikban meg a baloldal csinál magának egy alkotmányt. Amíg az ország nem látja be, hogy a rivális felek együttműködéssel és kompromisszumokkal közösen kialakított játékszabályok alapján tevékenykednek és az alkotmány az, ami megteremti a játékteret, addig a politikai és alkotmányos válság nem oldódhat meg.

– Úgy véli, a baloldalon is ilyen törekvések vannak?

– Nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre ott is csak azt keresik, hogyan lehetne kétharmaduk, vagy miként lehetne kétharmad nélkül félretenni ezt az alaptörvényt. De ha egyszer elfogadnának egy alkotmányt, amit majd a másik oldal nem érez a magáénak, akkor négy évenként kezdődik elölről minden. A megoldás nem látszik a horizonton, pedig nagyon egyszerű. Az ideális az lenne, ha a politikai ügyekben amúgy élesen rivalizáló pártok az alkotmányos alapszerkezetet és elveket érintő kérdésben partnernek tekintenék egymást.