Haragos cikkek gyepálják a konceptualizmust, úgy, ahogy a 60-as évek elején az absztrakciót. Egyre hangosabban triumfál a Szabadság téren testet öltő esztétika. Miközben nem veszi észre: nincs harc.
Hogy miért éppen most látta elérkezettnek az időt némely sajtótermék, hogy sokévtizedes szövegeket előhúzva nekiessen a konceptualizmusnak, sőt, az absztraktnak (!), az nem teljesen világos. Talán megérezték: a hatalmon levők fülének édes ez a dallam. Vagy talán megszemlélték az új korszak új esztétikáját hordozó emlékműveket, az új rend által rendelt kiállításokat Budapesttől Pekingig, és azt szűrték le, amit a miniszterelnök oly plasztikusan fejezett ki nemrégiben: „könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk”.
(kép: Studyblue)
Tulajdonképpen el is jött. Új rend, új történelem, új esztétika. Az emblematikus mű ott áll a Szabadság téren, alkotója, Párkányi Raab Péter pedig, a Magyar Hírlap hasábjain vezet elő nagyívű konteót (Magyar művészeti maffia, MH, szept.5.). Az ádáz kurátorok és a nekik behódoló tanárok a műtárgyat tagadó, mindent romboló konceptualizmust erőltetik, a „semmi művészetét”, lám csak, már az egyetemen is, méghozzá azért, mert ez pénz és hatalom, cél a lefölözés, és persze a kirekesztés, mindazoké, akik „értékeket” képviselnek, akik itt „szabadon” szeretnének alkotni, akik még „magyarul érző és gondolkodó művészek”.
tovább: Artportal
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!