Dózsa Mariann: A lakhatásról való közbeszéd radikális újraírására van szükség

Dósa Mariann szociálpolitikus, A Város Mindenkié szövetséges aktivistája meghívást kapott, hogy tartson előadást A Város Mindenkié lakhatási javaslatairól a Creatives Alternatives to Capitalism (A kapitalizmus kreatív alternatívái) című konferencián New Yorkban 2014. május 23-án. Az alábbi szöveg előadása magyarra fordított változata.

A Város Mindenkié három szinten fogalmazza meg lakhatási követeléseit:

1) Az elvek szintjén a csoport az ún. kikényszeríthető lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását követeli. Ez végső soron egy olyan jogi és intézményi környezet kialakítását jelenti, amely mindenki számára biztosítja a meghatározott színvonalú lakhatás feltételeit. A gyakorlatban ez ugyanúgy jelenti az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát, mint a közösségi bérlakásszektor jelentős növelését, valamint egy olyan lakástámogatási rendszer kialakítását, amely az emberek önálló lakhatását támogatja és előnyben részesíti a jövedelem nélküli, alacsony jövedelmű, és más módokon marginalizált embereket.

2) Rövidebb távon a csoport az üres ingatlanok lakhatási célú hasznosítását szorgalmazza. Ehhez szükség van az üresen álló ingatlanok nyilvántartásba vételére; az üresen álló magántulajdonú ingatlanok lakáscélú átalakításának, illetve felújításának támogatására (például államilag támogatott hitelek segítségével); a szociális bérlakások fejlesztésére rendelkezésre álló európai uniós támogatások megfelelő felhasználására; az üres ingatlanok megadóztatására (ahogy például Franciaország teszi), valamint a közösségi lakásállományt kezelő szövetkezetek és ügynökségek létrehozására, illetve támogatására.

3) Az emberek legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése tekintetében A Város Mindenkié az „elsőként lakhatást” (housing first) megközelítés azonnali bevezetését tartja szükségesnek. Ez egy olyan, a mai viszonyok között radikálisnak mondható elképzelés, amely szerint az önálló lakhatás nem egy soklépcsős, elsősorban szociális intézményekben történő felkészülési folyamat után megvalósítható cél, hanem a felelős lakáspolitika és a haladó szellemiségű szociális munka alapja. Ezt a megközelítést az Egyesült Államokban alkalmazták először, de már több európai országban is bevezették.

tovább: A Város Mindenkié