Rényi: ne váljunk ismét elkövetőkké

Orbán Viktor érdeke, hogy minden, a hivatalos emlékezetpolitikát ért bírálatot pártpolitikai konfliktussá transzformáljon – állítja Rényi András. A művészettörténész, a Szabadság téri német megszállási emlékmű ellen “Eleven emlékművel” tiltakozók egyik prominense szerint a kormányfő a putyini Oroszországgal nem mer ujjat húzni – nem távolítja el a szovjet hősi emlékművet -, ám azzal, hogy mellé helyezi a német megszállás emlékművét, átértelmezi azt. Így lesz a Szabadság térből a szabadság elvesztésének tere.

– Tegnapig nem készült el a Szabadság téren a német megszállásra emlékeztető sokat vitatott alkotás. Ebben szerepet játszott az önök tiltakozása?

– Ha megépül az emlékmű, és ne legyenek kétségeink, meg fog épülni, már nem töltheti be azt a célját, amit megrendelői szántak neki. A tiltakozás beleégett a mű történetébe, s ez a narratíva már nem választható el tőle. Ezt tekintem eredménynek. Bizonyára időhúzásra játszik a kormány; jön a nyár, megvárják, míg elfáradnak a tiltakozók. Azt is el tudom képzelni, hogy azért csúszik az emlékmű felállítása, mert némi változtatást tesznek a már bizonyára kész szobron, és a kiterjesztett szárnyú sas karmai közé végül belekerül a horogkereszt.

– Ezzel új értelmet kapna a szovjet hősi emlékmű is.

– Bármennyire is harcos Orbán Viktor, a putyini Oroszországgal nem mer ujjat húzni azzal, hogy eltávolítja a szovjet hősi emlékművet, ám azzal, hogy mellé helyezi a német megszállás emlékművét, átértelmezi azt. Így lesz a Szabadság térből a szabadság elvesztésének tere. Ráadásul tudjuk, ezen a téren állt egykor az irredenta emlékmű, ami a nemzeti integritás elvesztésének állított emléket. De az is lehet, hogy azért csúszik az átadás, mert a Kossuth tér régi-új szobraival együtt akarják felavatni a nyár végén.

– Az önkormányzati választásokra időzítve…

– A két tér átalakítása egyébként is összefügg, hiszen az 1944 március 19.-e előtti állapotok visszaállítását a Kossuth téren hivatalosan az új alkotmány preambuluma indokolja meg, amely mintegy kimetszi a magyar történelemből a német megszállás és a rendszerváltás között eltelt időszakot.

– Ha 1945-ben eltávolítottuk a kompromittálódott emlékműveket, miért ne távolíthatnánk el a puha diktatúra rendszerváltás után még itt maradt emlékeit. Azt a Károlyi szobrot például, amiről épp ön fogalmazott egy tanulmányában úgy, hogy nem más, mint Kádár, a kádárizmus apoteózisa.

– Történelmi kataklizmák gyakran járnak együtt emlékművek elpusztításával. Azt üzenik az ilyen akciók, hogy vége van annak a korszaknak, amely a monumentummal saját örökkévalóságát hirdette. A forradalmi képrombolás ugyanúgy része művészettörténetnek, mint a képek alkotása. Ez a mostani kormánydöntés utólag, visszamenőleg egy fél évszázadnyi zavaró emléket pucol ki a Kossuth térről, hogy magának és választóinak kényelmes történelmi díszleteket teremtsen. De “a múltat végképp eltörölni” még a kommunistáknak sem sikerült.

tovább: nepszava.com

This entry was posted in HU and tagged , , . Bookmark the permalink.