A német sajtó néhány hete hozta csupán nyilvánosságra, hogy az augsburgi államügyészség emberei 2012 februárjában 1280 műalkotást foglaltak le egy müncheni lakásban. November eleje óta cikkek sora tárgyalja Cornelius Gurlitt gyűjteményének titkát; nincs olyan magára valamit is adó orgánum, amelynél ne gyűlt volna össze már legalább egy dossziényi anyag – mindez a „Fall Gurlitt” vagy a „Kunstfund München” címkék alatt pillanatok alatt megtalálható, visszakereshető. Az elemzések most az eset minden aspektusára igyekeznek rávilágítani, és valószínűleg addig tartják napirenden az ügyet, amíg a műkincsek múltja és jövője valamilyen módon nem tisztázódik. Tanulságként már most elmondható, hogy a múltról ismét kiderült, mélyebb a kútja, mint ahogyan korábban meg volt írva, a jövőről pedig (Németországban) sejthető, hogy a politikára kifejtett nyomás révén, átgondolt jogi szabályozással alakítható. Az is tanulság persze, hogy mélyebbek a sebek és bonyolultabbak a problémák, mint ahogy azt az egyébként mély sebek gyógyítására és bonyolult problémák szisztematikus kezelésére berendezkedett német intézményrendszerben eddig sejtették.
tovább: MagyarMúzeumok
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!