Lex Fertőd I.: A törvényalkotók műtárgy- és múzeumképe

A vitában a múzeum “olyan hellyé változik, amely műtárgyakat rabol, azokat rejtegeti”. Az artPortal sorozata a módosítás után előállt helyzetről. Mi rajzolódik ki a parlamenti viták szövegéből?

• A tranzit.hu november 18-án, budapesti nyitott irodájában akciónapot rendezett, amelyen a múzeumi törvény októberi módosításairól volt szó.

• A fertődi kihelyezett kormányülés után elindított módosítás alapvetően két nagy területet érintett. A műtárgyak bemutatását, mozgatását – lehetővé téve, hogy a mindenkori emberi erőforrás miniszter önállóan döntsön bármely hazai közgyűjteményben őrzött tárgy, műkincs bemutatási helyéről. S egyben azt is lehetővé téve neki, hogy bárkinek, bármit kölcsönadjon. A másik nagy terület a múzeumi vezetők kinevezési gyakorlatát érinti. (Azóta volt még egy módosítás, a műkincsek visszaszármaztatásáról, de ez egyelőre most nem szerepelt a tranzit.hu estjén.) Az artPortal erről szóló híre itt!

• Az akciónapon múzeumi szakemberek rövid prezentációkkal, előadásokkal ismertették az L.Simon László és Gyimesi Endre jegyezte módosítások kérdéses pontjait és a lehetséges következményeket.

• Az artPortal az elhangzott szövegekből közöl – elsőként Frazon Zsófia prezentációját.  Ez a szöveg a törvénymódosítás bizottsági, illetve plenáris vitáján elhangzott érvekkel, az azokból kirajzolódó múzeumképpel foglalkozik.

• A továbbiakban a tervek szerint Prékopa Ágnesnek a múzeumi alapfunkciókról szóló szövegét, illetve Bakos Katalinnak a hazai műtárgykölcsönzési gyakorlatot nemzetközi  példákkal összevető prezentációját közöljük.

Frazon Zsófia:
A törvényalkotók műtárgy- és múzeumképe

2013. szeptember 9-én az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának ülésén bocsátották vitára a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot (T/12053. szám) – az indítvány itt olvasható. A vitát a bizottság elnöke, L. Simon László nyitotta meg: „Azt gondolom, hogy az előterjesztés és az indoklás magáért beszél, de ha kialakul vita, akkor természetesen szívesen reagálok a vitában elhangzottakra.” A bevezető két kulcsmotívuma a szakértelem és a vitán felül állás. Az alábbiakban ezekre keresek példát a bizottsági (szeptember 9.) és a parlamenti (szeptember 16.) vita nyilvánosan hozzáférhető dokumentumaiban. Vajon a rapid eljárást indokolta-e törvényalkotók és a döntéshozók szakmai tudása? Korszerűen gondolkodnak-e a múzeumokról és a műtárgyakról, a raktárakról és a gyűjtemény mobilizálásáról?

A bizottság ülésén Karácsony Gergely és Hiller István interpellált. Karácsony az állagmegóvás feltételei és a magánérdek érvényesülése felől közelítette meg a módosítási javaslatot: „ha valakinek megtetszik valamelyik műkincsünk (…) és megfelelő politikai hátszele van, kvázi kikölcsönözheti.” L. Simon csak közbeszúrta: „Tetsszen! Mi ezzel a baj?” Igen, helyes, én is azt gondolom, azzal semmi baj, ha valakinek tetszik egy múzeumi műtárgy, mindaddig, amíg ez nem kapcsolódik össze a birtoklás lehetőségével. Mert összemos viszonyokat. De L. Simon az érvelést a későbbiekben más szempontokkal is egybemossa: hivatkozik a Lázár János féle, az állami műkincsvagyon restitúciójával foglalkozó bizottság munkájára is: „a bizottságban (…) jogászok is részt vesznek, akik hosszú évek (…) óta az állammal szemben képviselnek magántulajdonosokat bizonyos perekben, tehát sok oldalról vizsgáljuk meg a problémát, vagy egyáltalán azt, hogy miképpen alakult az elmúlt hat évtizedben az állami műkincsvagyonnak a helyzete (…)” – mondja. Ezt arra hozza hivatkozásként, hogy komplexen közelítenek a műtárgyakkal kapcsolatos törvényi szabályozáshoz.

tovább: Artportal