Művészek a barikádokon

Az, ami a budapesti kortárs művészeti infrastruktúrával az elmúlt hónapokban történik, egyszerre érdekes mint egyéni történet, és mint egy nagyobb és veszélyesebb trend megnyilvánulása. Nem a kultúrharcról fogok írni – bár önmagában az is érdekes lenne –, hanem a leszűkült perspektívák veszélyéről és a mai magyarországi ellenzéki ellenállás kudarcairól.

Maga a történet viszonylag egyszerű: Magyarország kormánya úgy döntött, hogy a kortárs művészettel foglalkozó Műcsarnok jelenlegi működése elégtelen. A kormány nem hatékonysági vagy esztétikai szempontokat mérlegelt döntése meghozatalakor, hanem morálisakat. Az intézmény vezetését annak a Magyar Művészeti Akadémiának passzolta át, amelyet annó Makovecz Imre hozott létre a standard akadémia alternatívájaként. Hogy miért volt (van?) szükség alternatívára, az teljesen világos: az akadémia (vagy éppen a Műcsarnok) nem elég „nemzeti“, „magyar“. A kormány azzal, hogy a Műcsarnok jelenlegi működését likvidálva azt az MMA hatáskörébe játszotta át, egyben ezen célkitűzést is legitimálta. (Nem mintha az elmúlt évek során bármiféle kérdés lett volna azzal kapcsolatban, hogy a radikális liberálisból opportunista módon keresztény-nemzeti konzervatívvá átvedlő Orbán Viktor és csapata melyik oldalon áll ebben a kérdésben – már ha ez egyáltalán valóban kérdés.)

De nem csak a Műcsarnokkal van probléma; a kortárs művészet egyéb budapesti bástyái is sorra ledöntésre kerültek. A korábban a Műcsarnok által igazgatott Ernst Múzeum az érvényes tervek szerint Robert Capa Fotográfiai Központtá vedlik majd át, jelentős tartalmi szanálás mellett. A Ludwig Múzeumban szintén csere volt a vezetésben, melynek módja és miértje hosszas ellenálláshoz és tüntetéshez vezetett a szakmai közönség részéről. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy közben a hírek szerint a Képzőművészeti Egyetem alapvető pénzügyi gondokkal küzd.

A történet mellékszereplői három csoportba oszthatóak. Anélkül, hogy a megjelöléssel ítéletet mondanék felettük, ők a klientúra, a kollaboránsok és az ellenállók. A klientúra pozíciója a legegyszerűbb: valamely módon kötődnek az új szeleken szárnyaló személyekhez, ideológiához vagy intézményekhez – elsősorban az MMA-hoz –, és számukra a változások jelentős mértékben hibák helyretételéről, szégyenérzetek megszüntetéséről, és az új igazságosságról szólnak. Számukra a kormány módszerei minimum tolerálhatóak, de akár logikusak, sőt az ellenfél elleni jogos bosszúként is értelmezhetőek.

parameter.sk

This entry was posted in HU and tagged , , . Bookmark the permalink.