Születésnapi megemlékezés a 25 éves Fideszről, a mozgalom nélküli mozgósításról mint a szubjektivitás látszatát keltő jéghideg technikáról, a saját tréfáin göcögő Orbán Viktor modoráról és a „valahogy tovább vacakolni” heroikus jelszaváról.
|
Nincs értelme sopánkodni rajta, hogy mi lett ezekből a kedves lányokból és fiúkból.
Mindannyian megváltoztunk.
A Fidesz a magyar élet meghatározó ténye, s az is marad még sokáig, gondolom. Persze nem párt – föltehetőleg több polgármestere van, mint ahány aktív tagja –, hanem a szokásos, helyi potentátokból, hivatalnokokból, bonyolítókból, macherekből, pénzeszsákokból, ágensekből és sajtóhiénákból álló hatalmi konglomerátum, mint a régi, leválthatatlan „kormánypártok” voltak hajdan, a harmincas évek előtt.
A többi magyar „párt” is ilyen, pedig az SZDSZ és a Fidesz nem így indult: mindkettőnek zivataros belső élete és sajátos mozgalmi kultúrája volt. Rég volt, elmúlt, nem fontos ma már.
A Fideszt épp úgy a keresztyén úri középosztály és lateinerség tartja életben, mint Bethlen István gr. Egységes Pártját anno. De mégsem olyan.
Liberális eredetének messzeható következményei vannak.