A Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Oktatói Hálózatának alulírott tagjai – egyetértve az OHA és a HaHa nemrégiben megjelent állásfoglalásával – tiltakoznak a hallgatói szerződés alaptörvénybe iktatása ellen; a szerződés általánosságban a felsőoktatás, és egyénenként a művészeti egyetemek hallgatóinak jövőjét rombolja.
Az elmúlt hetekben napvilágot látott bírálatok már egyértelművé tették, hogy a hallgatói szerződések súlyosan és aránytalanul sértik a felsőoktatáshoz való hozzáférés, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának, valamint a helyváltoztatás szabadságának Alaptörvényben biztosított jogát, s emellett a munkavállalók szabad mozgásának az Európai Unió által rögzített jogát is. Világossá vált, hogy a hallgatói szerződés társadalmilag igazságtalan, hiszen felerősíti a meglévő egyenlőtlenségeket és csökkenti a társadalmi mobilitás esélyét. További súlyos aggodalmakat vet fel, hogy a szerződés egyoldalú, azaz nem tartalmaz állami garanciákat a hallgatók egyetem utáni foglalkoztatására. S miközben a kormány a szerződéssel súlyosan korlátozza az egyéni szabadságot, nem ad érdemi választ az egyetemet végzett hallgatók elvándorlásának gazdasági és társadalmi okaira.
A művészeti felsőoktatás terén a hallgatói szerződés sajátos problémákat vet fel mind az egyetemekről kikerülő hallgatók pályáját, mind pedig a művészeti intézményrendszer és a kortárs magyar művészet jövőjét érintően.
A hallgatói szerződés és az alaptörvény módosítása tisztázatlanul hagyja, mit is jelent a művészeti egyetemeken végzett hallgatók esetében az állami foglalkoztatottság vagy a vállalkozói tevékenység fogalma, és milyen foglalkoztatási lehetőségeket kínál fel számukra az állam. A fiatal művészek pályájának elindulásában ráadásul fontos szerepet játszik számos olyan tényező (állami és külföldi ösztöndíjak, külföldi rezidencia-programok, művészeti projektek, külföldi intézményekkel történő együttműködés stb.), amelyek nem értelmezhetőek az állami foglalkoztatottság vagy a vállalkozói tevékenység keretei között. Miközben az állami művészeti intézményrendszer aligha képes foglalkoztatottságot biztosítani a művészek számára (mint ahogy nem is ez a feladata), a „röghöz kötés” szinte teljesen kikapcsolja a fiatal képzőművészeket abból a nemzetközi művészeti vérkeringésből, amelynek a kortárs magyar művészet természetes része. Pedig, ahogy a művészettörténeti példák mutatják, a magyar művészek külföldön elért sikerei egyben a magyar kultúra sikereit jelentik.
A hallgatói szerződés ezért nemcsak a hallgatók egyéni életpályájára lehet negatív hatással, hanem a kortárs magyar művészet egészére is: a „röghöz kötés” megakaszthatja vagy visszafordíthatja azt a folyamatot, amelynek köszönhetően a kortárs magyar művészet a rendszerváltás után – a művészeti intézményrendszer szereplőinek közös munkája nyomán – a nemzetközi művészet szerves része lett.
Budapest, 2013. március 22.
Bóna István
Chilf Mária
Csordás Zoltán
Eperjesi Ágnes
Jovánovics György
Kékesi Zoltán
Kicsiny Balázs
KissPál Szabolcs
Mélyi József
Peternák Miklós
Révész Emese
Sass Valéria
Sólyom András
Sugár János
Szabó Ádám
Szegedy-Maszák Zoltán
Szoboszlai János