Soha annyi magyar ember nem vonult fel Marosvásárhelyen, mint március 13-án, az „autonómia tüntetésen” vagy a „székely szabadság napján”. Soha ennyire nem volt bizonyos az, hogy Erdély elveszett.
Hetekkel-hónapokkal korábban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a tüntetés erődemonstráció lesz. A különállás, és nem az összetartozás demonstrálása. A szervezők, az úgynevezett erdélyi ellenzéki pártok (amelyek parlamenti mandátummal nem rendelkeznek, a helyi önkormányzatokban is csak kis arányban kaptak megbízást, politikai értelemben tehát alig léteznek) és szervezetek ragaszkodtak a március 10-i dátumhoz, az RMDSZ pedig március 15-höz, mint bármiféle közösségi megmozdulás lehetséges és elfogadható idejéhez. Már csak ezért sem lehetett szó közös felvonulásról. De a dátumvita természetesen többről és másról szól, mint időmegjelölésről.