Ellenvélemény a Múzeumi Negyed ügyében

Néhány hónappal ezelőtt Baán László miniszteri biztos azt nyilatkozta, hogy a Múzeumi Negyed elképzeléseit illetően nem tud ellenvéleményről. Ez itt most megint az. Bár a korábbiakhoz hasonlóan nyilván ez sem jut majd el a döntéshozó füléig.

Nem is juthat, hiszen az egész projekt a határozat, bejelentés, interjú, hosszú hallgatás ütemeire épül, s egyik ütemben sincs hely az ellenvélemények számára. Január 30-án a Magyar Közlöny mellékletében megjelent a kormány határozata, volt bejelentés, interjúk, beszámolók is születtek arról, hogyan alakul majd ki az „új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes”.

Először is: villámgyorsan. Alig több mint két hónap múlva, április 30-án már készen kell állnia a Városliget átfogó hasznosítási koncepciójának, június 30-ra pedig elő kell készíteni a múzeumi épületegyüttes nemzetközi tervpályázatát. Ha belekalkulálnánk az akadékoskodókat, az okoskodók ellenvéleményeit, akkor ennyi idő alatt egy koncepcióvázlat sem készülhetne el.

Másodszor: az új múzeumi negyed a kialakulás folyamatában egyre nagyobbnak tűnik. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria összevont anyagának otthona Új Nemzeti Galéria néven – a mai helyzetből kiindulva – a tér felét biztosan elfoglalná (nem csak egy szinten). Ide integrálódna a Ludwig Múzeum is, bár nem tudni, hogy mit szól ehhez az aacheni Ludwig Alapítvány, amelynek nyilván akkor volna érdeke az újabb költözés, ha a múzeum elhelyezése ezzel érezhetően javulna. A beolvadás viszont visszatérést jelentene a kezdetekhez, a kilencvenes évek elejéhez-közepéhez, egy már akkor is átmenetinek tekintett állapothoz. Nem lenne egyszerű a Néprajzi Múzeum elhelyezése sem – jelenleg a Kúria épületét mint egy sajtvárat lakják be. A Magyar Fotográfiai Múzeum is szívesen kinyújtózna egy kicsit, Kecskeméten, a kis épületben cipőkanállal lehet még helyet szorítani egy-két új darabnak. És ott van még a Magyar Építészeti Múzeum és a Magyar Zene Háza. Ezzel jócskán beépítettük az egész teret (emlékműről már rég nincs szó), valamint – ahogy a határozatból kiderül – a Szabolcs utcai klinika egy részét.

Harmadszor: úgy alakul ki az új Múzeumi Negyed, hogy közben fütyül minden másra. Douglas Adams ír egy helyen a Földre is elvetődő űrlények által használt Másvalaki Problémája Pajzsról, minden idők egyik legerősebb álcázási technikájáról. Leírása szerint elég, ha ezzel a mezővel mint egy vakfolttal leborítunk egy területet, s még a legnyilvánvalóbb történéseket is el tudjuk vele fedni. Így fedi most el a Múzeumi Negyed a különböző intézmények – elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria – által hagyott (feltételes jövő idő) űrt. Ennek betöltése, a betöltés finanszírozása a határozat és a bejelentés szerint már más emberek problémája, csakúgy, mint a Néprajzi Múzeum vagy a Ludwig Múzeum jelenlegi helyének későbbi üzemeltetése; mindez nincs belekalkulálva abba a 70 milliárd forintba, amennyibe maga a Negyed kerülne.

Negyedszer: a Negyed kialakításának terve még mindig egy turisztikailag olyan vonzó Magyarországra (Budapestre, Városligetre) alapoz, amilyen talán még soha nem létezett. Ha minden a tervek szerint alakulna, a Városliget embersűrűsége folyamatosan a régi május elsejékre vagy az Eucharisztikus Világkongresszus idejére emlékeztetne. Nem tudom, létezik-e még rajtunk kívül olyan ország a Földön, amely évtizedes előretekintésben ilyen turisztikai, múzeumlátogatói trenddel számolna.

Mindezek a tényezők – az idő, a tér, a pénz és a jövő, vagy amit nem is említettünk: a tartalom – jelenleg mellékesek. Ami fontos, az a szilárd akarat, amely tántoríthatatlanul halad előre az évtized, vagy az évezred legnagyobb kulturális beruházása felé. Ami megállíthatja, az sem e tényezők közül valamelyik lehet, hanem a jelenlegi rendszer ura, a még nagyobb döntéshozó. Hiszen emlékszünk, hogyan hiúsult meg egy egyszerű miniszterelnöki döntés nyomán a Szépművészeti Múzeum átalakítása. Akkor sem akadt sem indoklás, sem ellenvélemény.

Mélyi József

>> artportal.hu