Még egy kis testi fenyítés belefér távozóban a pultosnak, egy kis visszakiabálás torokelvágásilag és kocsmaszétverésileg. Majd döbbent csend. Talán ezért is hallom olyan tisztán, ahogy a hírügynökséges srác kimegy a fotóssal, és közli vele: én erről nem adok semmit. Milyen igaza van, hiszen nem történt semmi, csak üldögélünk itt a fotelban teát szürcsölgetve, és egy kicsit megnyugszunk, hogy mégsem vágták el a torkunkat. Vagy legalábbis reméljük. Ahogy a szurkolók kimennek, megjelennek az ajtóban a rendőrök, majd helyet foglalnak a teázóban, mintha semmi nem történt volna. Csodás, igazi debreceni keringő. Valahogy ebben benne van minden, ami ezt a várost jellemzi. Közben azon morfondírozok, hány bűncselekményt követtek el itt előttem rendőrök és randalírozók kéz a kézben. Vagy csak túl érzékeny a lelkem, és nem is történt semmi?
>> Gruska Imre részletes beszámolója a vagy.hu oldalán
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!