Kőbe vésnék a hallgatói szerződést. Megéri?

Az alábbi cikk eredetileg az ars boni jogi folyóiratban jelent meg.

A Fidesz és KDNP frakció aláírásával 2013. február 8-án benyújtott Alaptörvény-módosítás az Alapörvényben rögzítené, hogy a részben vagy egészben államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevők hallgatói szerződése meghatározott idejű hazai munkavállaláshoz kösse az állami ösztöndíj elnyerését.

Az Alkotmánybíróság 2012. július 4-ei, 32/2012. (VII. 4.) AB határozatában formai okokra hivatkozva megsemmisítette a hallgatói szerződéseket szabályozó 2/2012. (I. 20.) Korm. rendeletet, mivel ezek a szabályok csak törvényi szinten lennének szabályozhatók. Úgy tűnik, a módosítással elveszik a lehetősége egy jövőbeli, tartalmi szempontú felülvizsgálatnak, hiszen aminek a lehetőségét maga az Alaptörvény teremti meg, annak léte fogalmilag nem lehet alaptörvény-ellenes.

A tervezet 7. cikke az Alaptörvény művelődési jogot szabályozó XI. cikkét egészíti ki a hallgatói szerződés alaptörvényi alapjával:

„(3) Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz .”

A tervezet eloszlatja a hallgatói szerződés jövőjét övező bizonytalanságot, és drasztikusan egyértelművé teszi a hallgatói követelésekkel szembeni kormányzati álláspontot.

Az Alaptörvénybe ágyazás egyidejűleg az alkotmányosság biztosítását is jelenti? Sértheti az Alaptörvény az Európai Unió jogát?

Az alapvető jogok biztosának az Alkotmánybíróság határozata alapjául szolgáló indítványa részletesen foglakozik a hallgatói szerződés alkotmányossági kérdéseivel. Kiemeli, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének második mondata alapján alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ha a korlátozás bármelyik kritériumnak nem felel meg, alkotmányosan nem állja meg a helyét. Álláspontja szerint a hallgatói szerződések esetében nem azonosítható be olyan alapvető jog vagy alkotmányos érték, amely a felsőoktatáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztására vonatkozó jog korlátozását kellőképpen indokolná. Sem az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése (képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához), sem az Alaptörvény O) cikke (mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni) nem alapozza meg a korlátozást. Ezek alapvetően olyan társadalmi célok, amelyekre törekednie kell mindenkinek, de nem lehetnek alapjogok ilyen mértékű korlátozásának megalapozói, csak olyan eszközök vehetőek igénybe, amelyek nem járnak alapjogok sérelmével.

Az államnak nem kell biztosítania a mindenki számára ingyenes felsőoktatást – hiszen a költségvetés teherbíró képessége értelemszerűen behatárolja, hogy milyen mértékű anyagi támogatást tud nyújtani a felsőoktatás területén –, ezért előírhatja, hogy a felsőoktatásban résztvevő járuljon hozzá az egyetemi oktatás költségeihez, és akár tandíjat is bevezethet. [79/1995. (XII. 21.) AB határozat] Ugyanakkor figyelemmel kell lennie arra, hogy nem lehetetlenítheti el a megfelelő képességű személyek oktatásban való részvételét, köteles olyan rendszert fenntartani, amely biztosítja az azonos képességű egyének számára az esélyegyenlőséget. [28/2005. (VII. 14.) AB határozat]

Az államhoz hasonlóan az egyes családoknak is mélyen a költségvetésükbe kell nézniük, amikor úgy döntenek, a gyermekük valamely felsőoktatási intézményben folytatja tovább tanulmányait. A hallgatói szerződés megkötését csak azok tudják elkerülni, és a tandíjat saját forrásaikból fedezni, akik kedvező anyagi helyzettel rendelkeznek. A nehéz társadalmi helyzetű hallgatók számára a hallgatói szerződés az egyedüli járható út. Ezek a hallgatók a jövőre nézve olyan egyoldalú kötelezettséget vállalnak, amely tartalmazza az oklevél határidőn belüli megszerzését és meghatározott időtartamú hazai munkaviszony létesítését, illetve vállalkozási tevékenység végzését, mindezt úgy, hogy semmi nem biztosítja, hogy találnak végzettségüknek megfelelő munkát Magyarországon. A kimenetel teljesen bizonytalan, valódi választási lehetőség pedig nincsen. Ez súlyosan korlátozza az említett alapjogokat. Azzal az érveléssel nem kívánok részletesen foglalkozni, miszerint aki úgy dönt, hogy nem kíván hallgatói szerződést kötni, tanulmányait – egyéb források hiányában – hallgatói hitelből is finanszírozhatja. A „vegyél fel hitelt” koncepció alkotmányossági diskurzusban egyszerűen értelmezhetetlen, szakmailag komolytalan érv.

Ezen a ponton szükségesnek érzem egy nagyon súlyos csúsztatás okozta értelemzavar eloszlatását. Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró a határozathoz fűzött különvéleményében tagadja a hallgatói szerződések „röghöz kötésként” történő értékelését. Nézete szerint ez a – ma is létező – „tanulmányi szerződés” egy sajátos állami változata. A szabályozás tartalma szerint a főszabály az önköltséges képzés lett, s azok esetében, akik valamilyen a magyar társadalom és gazdaság szempontjából pozitív hozadékot jelentő – plusz kötelezettséget vállalnak, kivételként az állam részben vagy egészben átvállalja a tanulmányok költségét. A tanulmányi szerződés nem sérti sem a felsőoktatáshoz való hozzáférés, sem a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát, hiszen a munkáltató köt szerződést a munkavállalóval, vagyis mindez a szabadon megválasztott munka világában játszódik, önkéntes vállalásként, míg a hallgatói szerződés pont annak kizárásra törekszik.

A hallgatói szerződés súlyosan és aránytalanul sértené a felsőoktatáshoz való hozzáférés, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának Alaptörvényben biztosított jogát (XI. és XII. cikk) ezért léte komoly alkotmányossági aggályokat vetne fel. Ezt az ellentétet látszólag feloldaná a hallgatói szerződések Alaptörvényben rögzítése, azonban az Alaptörvény ilyen minőségű szétfeszítése nem szerencsés, komoly presztízsvesztést idézne elő a belső logikai önellentmondás-mentesség direkt, aktuálpolitikai megszüntetése.

Az alkotmányellenesség Alaptörvénybe iktatással történő kezelésén túl további komoly probléma az Európai Unió jogrendjével való összhang kérdése is. Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 45. cikk (1) és (2) bekezdése alapján az unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, amely magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikke külön is biztosítja a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállalás jogát. Ez az Európai Unió kardinális tétele, a munkavállalók szabad mozgása egyike az Unió négy szabadságának. A beadványban az alapvető jogok biztosa külön fel is hívta a figyelmet néhány, az Európai Bíróság által ítéletre, amelyek bár a konkrét ügyben nem alkalmazhatóak, mégis irányadóak, hogy milyen szigorúan értelmezi a Bíróság a szabadságok védelmét. Valószínűsíthető, hogy az akár tíz évig is terjedhető, kötelezettségként vállalt röghöz kötés esetében a Bíróság megállapítaná a munkavállalók szabad mozgásának és a foglalkozás szabad megválasztásának sérelmét egy előzetes döntéshozatali eljárás során. Ha a hallgatói szerződést szabályozó törvény ellentétbe kerülne az uniós joggal, akkor az megalapozza az Alaptörvény és az uniós jog ellentét is, vagyis ténylegesen maga az Alaptörvény sértené a négy szabadság egyikét. Komoly jogalkotói meggondolatlanság lenne ekkora kockázatnak kitenni az Alaptörvényt, hiszen a kiszámítható és egyértelmű európai elvek legmagasabb szinten történő direkt megsértése megkérdőjelezheti az európai értékrend messzemenő tiszteletben tartását, és az Alaptörvény ezeket az érteket tartalmazó rendelkezéseit puszta deklarációkká degradálhatja. Ez pedig még közvetetten sem lehet cél.