A Szabad Művészek vitaindító javaslatai

A közalkalmazotti intézményvezetői álláshelyek pályáztatására és a kinevezés szabályozására.

• Az intézményvezetői álláshely csak és kizárólag pályáztatás útján tölthető be! A pályáztatás folyamata a kiírástól a kinevezésig nyílt és átlátható kell, hogy legyen!
• A pályázatot az Oktatási és Kulturális Minisztérium (jelenleg Emberi Erőforrások Minisztériuma) írja ki, a beérkezési határidő előtt minimum 60 nappal.
• Pályázhat megfelelő szakmai feltételekkel rendelkező természetes személy, vagy csoport, kollektíva, társulás, aki a pályázati kiírásnak megfelel, és azt magára nézve kötelező érvényűnek tekinti. Pályázatot külföldi állampolgár is benyújthat.
• A pályázatokat a határidő lejárta után kötelezően nyilvánosságra kell hozni, lehetőséget teremtve a civil és szakmai szervezeteknek, sajtónak, médiának is a nyilvános vitára, véleményezésre. A nyilvánosság előtt zajló vitára a pályázatok beérkezése után 30 nap áll rendelkezésre .
• A beérkezett és megvitatott pályázatokat szakmai és minisztériumi delegáltakból álló zsűri értékeli. Az értékelés után a zsűritagok egyenlő értékkel bíró szavazatokkal, egyszerű többségű szavazással hoznak döntést. A zsűri felállítására a pályázat kiírásától számított 60 nap áll rendelkezésre. A zsűri összetétele: 5 fő szakmai szervezet által delegált, 3 minisztériumi delegált, 1 független magyar és 2 független külföldi (szakmai közös meghívott); a külföldiek közül az egyiket EU-tagállamból delegálják.
• A kinevezés a minisztérium hatáskörébe tartozik, a zsűri döntését kötelező érvényűnek tekintve. Az igazgatót közalkalmazotti jogviszony keretében – öt év határozott időre – vezetői beosztással az oktatási és kulturális miniszter bízza meg.
• Nyertes pályázó – ötéves ciklussal számolva – egy alkalommal pályázhat újra.
• A miniszter nem rendelkezik vétójoggal, de indokolt esetben felfüggesztési joggal élhet. Miniszteri felfüggesztési jog egy ciklus alatt egy alkalommal használható fel.
• Vitás helyzetben új pályázat kiírása szükséges.
…
Az igazgatói megbízatás betöltésének feltételei:
• felsőfokú szakirányú egyetemi végzettség és legalább ötéves szakmai gyakorlat
• kiemelkedő tudományos tevékenység
• minimum 2 világnyelv tárgyalási szintű ismerete
• büntetlen előélet
A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:
• vezetői gyakorlat
• tudományos fokozat
• elismert szakmai tevékenység a kortárs művészetek terén

Frazon Zsófia: a fórumon elhangzott vitaindító szöveg

Mélyi József: a fórumon elhangzott vitaindító szöveg

(A kommenteket örömmel várjuk)

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Felkérésre, e-mailen érkezett hozzászólások:

Gál András

” A zsűri összetétele: 5 fő szakmai szervezet által delegált, 3 minisztériumi delegált, 1 független magyar és 2 független külföldi (szakmai közös meghívott); a külföldiek közül az egyiket EU-tagállamból delegálják.”

A javaslatom:az 5 fős testület a kinevezés után is maradjon fent és tartsa kontroll alatt az intézmény működését, a tapasztalat az mutatja, hogy minisztérium nem kontrollálja az intézmény szakmai és gazdasági működését. A testületben minél kevesebb politikus és közhivatalnok helyezkedik el annál jobb,nyomást kell gyakorolni a politikusokra, hogy minisztérium szakmai főosztályvezetőinek a kinevezését is szakmai szervezetek részvételével tegyék meg. A nemzetközi meghívott a leglényegesebb, így talán elkerülhető,hogy a testületi tagok lobby tevékenységet folytassanak.
Felhívnám figyelmet arra, hogy 2014 -es választás után pályázat nélkül kinevezettek eltávolítását a politika azonnal megfogja kezdeni, addigra kész stratégiával, a szakmai szervezetek részéről jelöltekkel kell előállni, mind a kuratóriumok, művészeti tanácsok, mind az igazgatók vonatkozásában, ha elkésünk folytatódik a párt delegáltak korszaka.

Baráti üdvözlettel
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Pálinkás Bence

Pár észrevétel és kérdés
A Szabad Művészek vitaindító javaslatával kapcsolatban:

A közalkalmazotti intézményvezetői állás nagyon sokféle lehet, országszerte rengeteg ilyen van. Pontosan le kéne írnotok, mire is gondoltok, lentebb bemásoltam kik a közalkalmazottak, akik alájuk tartoznak, meg hogy mik a nefmi háttérintézményei.
A pályázati anyagok nyilvánosságra hozásával teljesen egyetértek. Nagyon fontosnak tartom. Akár még a kuratórium döntésének indoklását is nyilvánosságra lehetne hozni.
Az jól hangzik, hogy csoport is vezethessen intézményt, de van róla elképzelésetek, hogyan lenne ez lehetséges a gyakorlatban? Anélkül semmi értelme.
A zsűri összetételéről: Mi a különbség a szakmai szervezet által delegált és a szakmai közös meghívott között? Hogyan hív meg a szakma, ha nem szervezetek által?
Ki választaná ki melyik szakmai szervezet delegálhat? Ez nem mindegy, különben lehet: 3 mma 1 maoe és 1 fiatal iparművészek. Alkalmasak a szakmai szervezetek egy ilyen feladatra? Pl. az fkse alapszabálya alapján, a teljes vezetősége lecserélhető egyetlen közgyűlés alatt kb 30 ember összefogásával, vagy mondjuk lefizetésével, 600 tagból össze lehet szedni egy ilyet.
Absztraktan nézve a kérdést, melyik fenntartó menne abba bele, hogy a zsűri tagjainak mindössze 20%-át delegálja? Tőlük jön a pénz… És ezzel beismernék, hogy nem szakmai jelölteket bíznak meg.
Hogy értitek azt, hogy független? Ki az aki független, de kompetens eldönteni egy ilyen kérdést? Aki külföldi az automatikusan képes objektíven vizsgálni egy kérdést? Valamit ki kéne találnotok, mégis miféle külföldi kéne a zsűribe. Hasonló külföldi intézmény vezetője? Magyarországon élő külföldi állampolgár, vagy külföldön élő? Ha a második, ki fizeti a repjegyeket, és a 30 napos vita alatt  a szállodai költségeiket?
„Az igazgatói megbízatás betöltésének feltételei” részben a hatályban lévő jogszabálytól mindössze annyiban tértek el, hogy két nyelvet kértek, ők csak egyet… ez azért nem hozna áttörést. (jogszabály lentebb)
Szerintem egy negyedennyire bonyolult szisztéma is alkalmas lenne arra, hogy az intézményvezetőket szakmai alapon nevezzék ki, de ez a közel fenntarthatatlan apparátus sem biztosítja, hogy ez megtörténjen.
Persze én egyáltalán nem értek az államigazgatáshoz, ez csak pár dolog ami felmerült bennem.

Egyébként nem tudnék összeállítani egy javaslatot a vezetői kinevezésekre, de szerintem ez nem is a mi feladatunk. Azért nem mi nevezzük ki az állami művészeti intézmények vezetőit, mert ezek alapvetően nem a mi szakmánkért vannak, hanem az emberekért, tehát a vezetők kinevezése az állam feladata. Ez a kérdés nem kezelhető elszigetelten. A képviseleti rendszer diszfunkciójának megoldásában nem vagyunk kompetensek. Szerintem ha mi normatív javaslatokkal állunk elő olyan államigazgatási kérdésekben mint a vezetők kinevezésének menete, akkor szerepet tévesztünk. Nekünk azzal kéne foglalkoznunk, hogy egy ilyen intézmény milyen módon működhetne a lehető legjobban, de nem egy szűk szakma számára, hanem az emberek számára, erről lenne értelme szakmai vitát kezdeményezni. Tehát nem a művészet és az államigazgatás, hanem a művészet és a társadalom viszonyára kéne koncentrálnunk. Nem a politikusok szerepébe kéne belehelyezkednünk, hanem ebben az esetben az intézményigazgatókéba. Szakmai kérdésekben lenne kötelessége meghallgatnia a kormánynak a szakmát.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Mázsa Péter

“A Szabad Művészek javaslatának státusza:
a nemzet testén élősködő férgek vonaglanak”

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Keserue Zsolt:

a szövegben ez a néhány sor problematikus szerintem:

“A zsűri összetétele: 5 fő szakmai szervezet által delegált, 3
minisztériumi delegált, 1 független magyar és 2 független külföldi
(szakmai közös meghívott); a külföldiek közül az egyiket
EU-tagállamból delegálják.”
Kérdés: Ki választja ki azt az 5 főt a szakmai szervezeten belül és
melyik szakmai szervezet delegál? Vagy ha több, melyek azok? AICA?
FKSE? MAOE? ACAX? NMA? MNA? Mitől és kitől lesz független a magyar és
külföldi meghívott?

A transzparencia kívánatos, és szükséges dolog, én is küzdöttem érte
stúdiós (FKSE) koromban, pontosan ezért ami az Sz.M. javaslatában is
olvasható.
Azt sem lehet állítani, hogy teljesen eredménytelenül. De csak addig
volt eredménye igazán – a műcsarnok igazgatói posztjára pályázók
névsorának és pályázatának nyilvánosságra hozataláról volt szó – amíg
a pályázók informális módon ezt kérésünkre, nyomásunkra lehetővé
tették, sőt egy nyilvános vitaesten is részt vettek az FKSE
szervezésében, a döntéshozatal előtt.
De amint ezt érdekeik már nem tették kívánatossá – lásd: Ludwig Múzeum
igazgatói pályázata, talán egy évvel később – a pályázók többsége
elzárkózott a nyilvánosság elől.

De az is fontos szerintem, hogy világossá váljon számunkra mi a probléma.
Az MMA alkotmányba kerülése és hatalommal felruházása? Vagy az MMA
személyi összetétele, annak retrográd, de nagyon ambiciózus vezetősége?
Akkor is létrejött volna az SZM, lett volna botrány, ha a SZIMA kapta
volna meg ezt a lehetőséget?

A front vonalak sajnos több helyen húzódnak a kultúrpolitikában. Az
aktuális rezsim hegemóniatörekvéseinek inspirálói – tapasztalatom
szerint – a művészeti szcéna képviselői közül kerülnek ki.
A populizmus és a szavazat maximalizálás korában ezeket az
elégedetlen, frusztrációtól sem mentes “szakembereket” mindig
megtalálja a cinikus pártpolitika, és persze ők is meglátják az új
erőforrást bennük.

Vagy lehet, hogy ebben az országban, morális okokból, legjobb volna a
teljes leválás az állami támogatásról?

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Czene Márta:

Jó ötlet a nyilvánosság, azt gondolom még mindig ez a leghatékonyabb fegyver a demokratikus megoldások mellett. Viszont, ha nyilvánosságról van szó, akkor a zsűri döntésének indoklását, esetleg véleményét a nem nyertes pályázatokról is nyilvánosságra kellene hozni. Sőt, az intézményvezető az öt éves ciklus után nyilvánosan be is számolhatna a végzett munkáról.

Azt gondolom, avval, hogy a zsűri többsége a szakma küldötteiből áll, átveszik a döntésért való felelősséget a minisztériumtól. Ez persze jó, mert így vélhetőleg nem politikai döntés születik majd, de megvannak a hátrányai is. A minisztert le lehet váltani, ha sok rossz döntést hoz, de a szakmát nem. Másrészt a szakmában ez kialakíthat olyan csoportokat, amik így politikai szerepek eljátszására kényszerülnek/vállalkoznak. Minden politikai erőnek megvannak a szakmai megfelelői is. Lehet, hogy nem lenne gond az MMA-ból 5 olyan embert választani, aki bármiben egyetért a minisztériummal. Így a „szakma” leveszi a minisztérium válláról a felelősséget, de nem kapja meg az önálló döntés lehetőségét. Azt hiszem egyébként a köztestület létrehozásának is ez lehetett az egyik célja.

Ez a kérés így teljesíthető minden különösebb nehézség vagy változás nélkül. Ezért lenne szerintem fontos még néhány kérdést előre tisztázni.

A pályázatok elbírálásánál kik a szakmai delegáltak, milyen szervezetek delegálják őket, ki választja ki őket? Ez azért nagyon fontos szempont, mert, a zsűri összetétele úgy van meghatározva, hogy ha az öt szakmai delegált véletlenül valami művészeten kívüli okot találna az egyetértésre, akkor csak abban az egy esetben szavazható le, ha a minisztérium küldöttei az összes függetlennel, külföldivel és magyarral is egyetértenek. Fontos lenne ezért szerintem biztosítani, hogy a szakmai delegáltak ne tartozhassanak közös érdekszférához, ne jöhessenek, pl. ugyan abból a szervezetből mindannyian, vagy ne lehessenek különböző szervezetekből egy érdekszféra által gondosan összeválogatott személyek. De lehet, hogy ennél egy jobb és egyszerűbb megoldás lenne, ha úgy állna össze a zsűri, hogy senkinek ne legyen döntő súlya egymagában, független támogatás nélkül. Így talán elég lenne 4 delegált is a szakmai szervezetektől.

Ki hívja meg a szakma nevében a külföldi szakmai meghívott zsűritagot? Úgy tudnám elképzelni, hogy a szakma által delegált többi zsűritag, nem?

Ki az az egy független magyar? Mitől, kitől független? Kit képvisel? Ha független, akkor ki választja őt ki? Mint kívülálló, talán egy gazdasági szakember hasznos lenne. Persze, ha az intézményvezető választásakor, pályáztatásakor ilyen szempontok is felmerülnek.

Az intézmény dolgozóinak, melynek vezetői állását pályáztatják, beleszólási jogot kellene biztosítani a választásba, legalább egy taggal a döntéshozók között.

Persze, ha ezt a rendszert sikerülne maradéktalanul igazságosra és szakmaira kidolgozni, akkor nem tudom elképzelni, hogy azt bármilyen fenntartó elfogadja. Ezzel átadná a szakmának az irányítást a kultúra intézményei felett, és önként lemondana mindenféle kultúrpolitikáról.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Csatlós Judit:

Véleményem szerint a pályáztatásról önmagában nem feltétlenül lehet hosszú távon érvényes megállapításokat, javaslatot tenni, hiszen a finanszírozás, a különböző intézményi és politikai szerepvállalások (köztük az államé is) egy olyan közös koncepciót kívánnak, amelyben együtt jelenik meg a finanszírozás, az intézményrendszer és adott esetben az intézményi vezetők megválasztásának módja. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a finanszírozók, akár az állam, akár az „adófizetők” elvárásokkal lépnek fel a kulturális terülten. Ugyanakkor ez nem jelentheti a kulturális mező működésének kizárólagos meghatározását és irányítását, továbbá a művészeti termelés szabadságának korlátozását.  Ezekből a megfontolásokból a SZM pályáztatási javaslata csak az aktuális helyzetben jelenthet átmeneti megoldást, és egy átfogó kultúrpolitikai koncepció és szerkezet stb. kidolgozásáig lehet iránymutató. Addig pedig minden alkalommal újra és újra előkerül majd ez a kérdés.

 Az átfogó stratégia kidolgozásához támpontot adhat az Európában működő modellek áttekintése és tapasztalataik összegzése. Emellett a hazai társadalmi környezet, az adott intézményrendszer, valamint a már bevett gyakorlatok figyelembevétele is megkerülhetetlen a kultúrafinanszírozás átgondolásához. Bizonyos folyamatok elindulását, meghonosodását lehet támogatni törvénykezéssel és szabályozással, a keretek megteremtésével, lehet (és kell) számolni a meglévő infrastruktúrával, de nem szabad elfelejteni, hogy bármilyen modell és rendszer eredményes működése az egyes szereplőkön múlik.  

Vitaindítónak felvázolom azt a három modellt, mely az EU országokban érvényesül. Bár ezek részletes bemutatásához nincs kompetenciám, illetve az említett modellek is változóban vannak, remélem mégis tanulságos egy-két csomópont kiemelése. Ezekről részletesen lehet olvasni Benedek Mariann: Kulturális kitekintő-A kultúra finanszírozásának nemzetközi tapasztalatai (In Antalóczy Tímea-Füstös László-Hankiss Elemér: Vészjelzések a kultúráról 1. MTA PTI, 2009) című tanulmányában.

1. Etatista modell: Legtisztábban Franciaországban jellemző. Itt erőteljes állami támogatás centralizált kultpolitikával jár együtt. Menedzseri szemlélet érvényesül, így intézményvezetésben vagy törvénykezésben – adókkal biztosítják a kulturális szektor támogatását, emiatt teljesen hiányzik a magánmecenatúra. Az intézmények vezetésében kormányzati szinten meghatározott értékrendet képviselő delegáltak vesznek részt. A szakmai kuratóriumokban szintén vannak kormányzati delegáltak. Ugyanakkor a művészet függetlenségére figyelnek. Sokszor vádolják ezt a politikát azzal, hogy teljesen hiányzik a versenyhelyzet, mely összességében rontja a minőséget.

2. Liberális modell: Többek között a brit példa említhető. Visszafogott, passzív állami finanszírozás, amit próbálnak piaci alapokra helyezni (nagy adókedvezmények támogatóknak). Erősen decentralizált: helyi szinten szétosztott források jóval meghaladják a központilag elosztott támogatásokat. Deklarált cél a sokszínűség megteremtése. Nagy szerepe van a nonprofit szférának és a független szakmai testületeknek, akik a minőségi garanciát biztosítják a rendszerben. Az állam a nonprofit szférát közvetlenül finanszírozza  és az intézményi hátteret biztosítja, tehát a nonprofit szférán keresztül zajlik a kultúrafinanszírozás. Az elmúlt években elmozdulás érzékelhető afelé, hogy a finanszírozásban is nagyobb szerepet vállaljon az állam.

3. Föderalista modell: A német példa, ami a szövetségi állami intézményrendszerre épül.  Nagy állami forrásokat biztosítanak a kultúrának, ugyanakkor (a franci modellel ellentétben) ezt decentralizált módon osztják szét. Itt a szövetségi-intézményi hálózat működik, így helyi szinten megy a finanszírozás. A döntési jogkörök, intézményi működés, célok minden helyi szintre van utalva, szoros értelemben nincs állami vagy központi kultúrpolitika. Ugyanakkor az infrastruktúra működéséért az állam felelősséget vállal, ezt nagymértékben támogatja, viszont nem avatkozik bele a szektor működésébe. A művészek társadalmi és jogi státuszát törvény biztosítja, és az állam támogatják a kortárs képzőművészeti alkotások létrehozását.

Nincs kétségem afelől, hogy egy átfogó kulturális stratégia kidolgozására jelenleg lenne bármilyen szándék, hiszen már csak a célok meghatározásához is több szereplő egyeztetése, bizonyos alapkutatások elvégzésére lenne szükség.

 Iránymutatásként addig is hasznos lehet az EU kulturális támogatásaihoz kiadott policy: link