A kormányfő tusványosi beszéde hivatalosan vitathatatlanná tette azt, amit eddig csak a kétharmados kormánytöbbség kritikusai állítottak. Orbán Viktor már nem tekinti mércének és hivatkozási alapnak a rendszerváltást és annak intézményi vízióját, az alkotmányos, liberális demokráciát.
(fotó: Origo)
Állítása szerint az általa megteremteni óhajtott berendezkedés az illiberális, munka-alapú állam. A példaként hivatkozott államok (pl.: Oroszország, Kína, Törökország) szinte mind autokráciák vagy diktatúrák, amelyek semmibe veszik vagy súlyosan korlátozzák a politikai pluralizmust, a sajtószabadságot, az egyéni szabadságot, a kisebbségi jogokat, a magántulajdont. Orbán beszédében, zavaros hivatkozásokra támaszkodva arra is utalt, hogy a liberális demokrácia világszerte végnapjait éli, és hazai szószólói pedig az államélet peremén működő, a külföld által pénzelt magukat civileknek mondó politikai ügynökök. (A miniszterelnök szóhasználatában ebben a tekintetben a külföld az Európai Unió, az alkotmányos jogállamok szinonimája, a baráti Oroszország viszont nem tartozik ide.)
Abban nincsen vitánk a miniszterelnökkel, hogy a magyar közjogi berendezkedés már évek óta nem jellemezhető liberális demokráciaként – a kormányfő csak elismerte, amit bírálói hosszú ideje hangoztatnak. Orbán Viktor többi állítása azonban könnyen cáfolható, politikai céljait szolgáló hazugság. Az Európai Uniót liberális demokráciák hozták létre, csak liberális és alkotmányos államokat vesz fel tagjai sorába, ebből következően a tagállamokban a liberális alkotmányos elvek érvényesülése kötelező. Továbbá a fejlett, tartósan a világ élvonalába tartozó társadalmak között nem találunk olyat, amely ne a liberális demokrácia valamely változatát működtetné. Az ún. felzárkózó gazdaságok autokráciái pedig szinte egyhangú történeti tapasztalat szerint előbb-utóbb választásra kényszerülnek: vagy demokratizálódnak, vagy lemaradnak.
tovább: EötvösKárolyIntézet