Nyílt levél Hóman Bálintról

Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Miniszter úr!

Önök egyetértenek és támogatják Hóman Bálint szobrának székesfehérvári felállítását. Úgy vélem, hogy hazánk meghatározó személyiségeinek nyilatkozatai közvetve ennek határozottan ellent mondanak.

A Gömbös-kormány tagjai a kabinet megalakulásának idején –a középen ülő Gömbös Gyula mögött áll Hóman Bálint.
FOTÓ: BUDAPEST KÉPARCHÍVUM FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR

Orbán Viktor miniszterelnök 2015. januárjában beszédet mondott a Kozma utcai zsidó temető I. világháborúban elesett zsidó hősök parcellájánál: „ S bár itt most az I. világháború hősi halottai előtt tisztelgünk, nem mehetünk el szó nélkül a II. világháború koncentrációs táborainak magyar zsidó áldozatainak emléke mellett sem.(…) Az I. világháborúban még a hadseregünk származásra való tekintet nélkül biztosította katonáink előmenetelét, két és fél évtized múlva szeretet nélküliek és közömbösek voltunk, amikor segíteni kellett volna, és sokan nagyon sokan voltak azok a magyarok, akik a rosszat választották a jó helyett, a szégyenteljeset a becsületes helyett. (…) Ha a Kárpátokban kialakított védelmi vonal 1914-15-ben elesik Budapest ostromlott várossá vált volna. Mindez azért nem történt meg akkor, mert volt egy kiemelkedő honvédelmi miniszterünk, báró Hazai Samu (zsidó származású), aki szinte a semmiből előteremtve egy 70 ezer fős erősítést küldött az északi front megsegítésére, majd egy szerencsés vagy inkább ihletet pillanatában úgy döntött, hogy Szurmay Sándor tábornokot állítja az új hadseregcsoport élére. (…) 100 évvel ezelőtt 20 fokos hidegben, 3 napos csatát követően sikerült visszafoglalniuk az oroszoktól az ország kapuját, az Uzsoki-hágót.”

Lázár János miniszter 2015. júniusában így beszélt a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség magyar elnökségének első plenáris ülésén: „A holokauszt nem csak keresztényietlen és embertelen tett, de hazaárulás is volt. (…) A kirekesztés ezért a magyarok számára öncsonkítás. A magyar zsidók ott voltak és kivették részüket a nemzeti történelem minden fontos küzdelméből. (…) Csak őmellettük nem volt senki 70 éve, kivéve azt a maréknyi bátor, valódi hazafit, akiknek az esze és a szíve a nehéz időkben is a helyén volt, és akik megmentették, de legalábbis védték a nemzet becsületét is. (…) 70 évvel ezelőtt a magyar nemzet hatszázezerszer halt meg a marhavagonokban, a koncentrációs táborokban és a Duna parton és nem is születhet újjá egészen addig, amíg nem tettünk meg mindent, hogy mind a hatszázezer honfitársunk történetét feltárjuk, vagy legalább a nevüket felírjuk az Emánuel emlékfa egy levelére vagy a Páva utcai emlékközpont emlékfalára.”

S még egy idézet Márai Sándor 1945-ben írt Naplójából: “Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint „keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban tehetség és tudás nélkül. (…) Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

Horthy kormányzó és a magyar vezetők meg sem kísérelték, hogy hazánk semleges ország maradjon. Hitler hívása nélkül, önként vettünk részt a II. világháborúban, neves személyiségek semlegességi javaslatait semmibe vették. A végeredmény a katona és civil állampolgárok milliókban mérhető pusztulása. Ma már a szélsőjobb megkérdőjelezi a szövetségesek igazságos és jogos győzelmét. Tagadják a magyar holokausztot. A múlttal való szembenézés helyett a nácibarát árulók tömjénezése folyik. Nem követjük Németország elismerésre méltó példáját. A zsidókra szórt rágalom egyike, a keresztény ellenesség. XIII. János, II. János Pál, Ferenc pápa a zsidóságot idősebb testvérének tartja. Ferenc pápa mondta: „Minden keresztényben lakik egy zsidó. Senki sem lehet igaz keresztény, ha nem ismeri el zsidó gyökereit!”

Hogy lehet, hogy Hóman Bálint, a neves történész, akadémikus még 1944-ben sem látta, hogy a náci Németország és szövetségesei elvesztették a II. világháborút?

A fenti tények alapján kérem Polgármester urat és Miniszter urat, hogy ne támogassák Hóman Bálint szobrának felállítását.

dr. Lebovits Imre

tovább a cikkhez: Népszava