Máskor, máshol, remélem…

KissPál Szabolcs
dokumentum hangjátéka kulturális intézmények és művészek levelezéséből

Első sugárzás (beszélgetéssel), 2015. május 21-én, a Klubrádióban

Az OFF-Biennále Budapest keretében, az Amikor a művész(et) beszél / When Art(ist) Speaks programsorozat keretében: KissPál Szabolcs: Máskor, máshol remélem…

Kurátorok: Lázár Eszter és Nagy Edina

Az aktuális kultúrpolitikai helyzettel és az arra adott reakciókkal foglalkozó, kritikus hangvételű darab alkalmat ad számos kérdés felvetésére és azok közös megvitatására. A beszélgetés nyilvános, Mindenkit szeretettel várunk.

Sugárzások időpontjai:

Klubrádió, FM 92,9, május 21., 21 óra (http://myonlineradio.hu/klubradio)
Civil rádió, FM 98, május 25., 20 óra (http://www.popularis.hu/radio/civil/)

Máskor, máshol, remélem…
Koncepció, válogatás:
KissPál Szabolcs
Közreműködők:
Vajdai Vilmos és a TÁP Színház színészei,
Ásmány Zoli, Benedek Albert, Csányi Dávid, Hajmási Dávid, Hajmási Péter, Hegedűs Barbara, Laboda Kornél, Piti Emőke, Szabó Znajka, Szenteczki Zita, Varga Bianka, valamint
Duró Gábor, Kiss-Pál Anna, Nagy Gergely, Őri Eszter

Köszönet:
Balázs Anna, Erlich Gábor, Flohr Zsuzsi, Gottfried Juli, Horváth Judit, Nagy Helga, Nemes Csaba, Pataki Gábor, Tarr Hajnalka, Váradi Júlia továbbá mindazok, akik a levelezéseiket felajánlották, illetve rendelkezésre bocsájtották
–
KissPál Szabolcs poétikus címet viselő dokumentum-hangjátéka a művészeti világ működésének egy, a befogadók számára rejtve maradó oldalát tárja fel. A művész kurátori felkéréseket és művészek azokra adott válaszait gyűjtötte össze, melyből egy többszereplős párbeszéd íródott. Az intézményt képviselő kurátor és a művész között lezajlott levélváltás ebben a történetben kivétel nélkül elutasítással zárul, ugyanakkor e levélváltások megjelenítése a publikus térben felveti a kérdést, hogy mennyire tekinthető hivatalosnak, tehát a közszférára tartozónak ez az egyébként rejtett kommunikáció.

A levelezések tényszerű adatai (szereplők, kiállítási helyszínek, időpontok) „kitakarásra kerülnek”, így a dialógusok absztrakttá válnak. Ennek ellenére a levelezőpartnerek egymáshoz és az intézményhez való ellentmondásos viszonyulásain keresztül a jelen kultúrpolitikai dimenziói is kirajzolódnak. Ezt egyértelműsíti a dialógusok hátterében megszólaló, helyenként azokat felvezető, vagy összekötő elemként szolgáló “háttérzaj”. Itt azonban, a párbeszédektől eltérően, konkrétan beazonosíthatóak az elmúlt néhány évben ismertté vált, a kultúrpolitikát jelentősen formáló, többnyire politikusok szájából elhangzó kijelentések, politikusi mondatok, valamint az időközben lezajlott kollektív, kritikus művészeti akciók hangzó dokumentumai.

KissPál munkájának témaválasztása és hangvétele nem véletlen. A hangzóvá tett dialógusokról a hallgatók óhatatlanul is aktuális kultúrpolitikai történésekre, a hazai művészeti színtér helyszíneire asszociálnak. Ám egy általánosabb jelenség, a művészeti élet struktúrájának, hatalmi viszonyainak körvonalai is kirajzolódnak kurátor és művész (a meghívó és a felkért) sajátos „pávatánca” mögött az iróniától sem mentes hangjátékban. Mindezek alapján a darab az itt és most-tól elvonatkoztatva is tanulságokkal szolgálhat mind a szakmai közegben jártas, mind a belső viszonyokat nem ismerő hallgatóság számára.