(…) A tiltakozó mozgalmak előtt – ha elhalásuk esélyét itt most nem taglaljuk, bár ez is lehetséges – több út áll nyitva. Vagy megmarad a tiszta középosztályi jelleg, és nem a rendszer, hanem a rendszersemleges korrupció marad a fő ellenség (ez sikeres is lehet természetesen), vagy kiterjed a bírálat a már valóban rettenetes méreteket öltő, elviselhetetlen társadalmi igazságtalanságra (egyenlőtlenségre); erről világos és félreérthetetlen alaprajzot nyújt Ferge Zsuzsa kiváló cikke. Ez utóbbi esetben a mozgalom baloldali populistává válik (ezt a jelzős szerkezetet a latin-amerikai „népi demokráciákra” szokás alkalmazni…), azaz a szó egalitárius (egyenlőségpárti) értelmében demokratikussá. (…)
tovább: HVG