Tehát az első különbség a döntéshozatal módja. A kurátor nem tekintélyként vett részt a folyamatban, hanem olyan személyként, aki segített összefogni az alkotói energiákat és egy cél, a kiállítás megvalósulásának érdekében becsatornázta. Nem vagyok a bázisdemokrácia szakértője, csupán egy kollektív vállalkozás a Gólya, a hely ahol vagyunk, tagjaként tapasztaltam annak szépségeit, de hátulütőit, csapdáit is. Még a projektszerűen szerveződő eseti együttműködések is az egyenlőtlen teherviselés veszélyeit rejtik magukban. Habár a résztvevők elköteleződése nem ugyanolyan szintű, mégis ugyanannyi beleszólásuk van a közös ügyekbe, ez olyan strukturális feszültségeket hordoz magában, amely az adott együttműködés növekedésével csak valamilyen intézményesedés ha nem is státus de munka-alapú hierarchia útján oldható föl.
Nagyobb képben nézve, pedig a beleszólás lehetősége nem hozza magával a beleszólás megtörténtét is, hiszen különbségek a tudáshoz való hozzáférésben durva határokat húznak egyének és társadalmi osztályok között. Ugyanakkor egy kiállítás esetében jó kísérlet arra, hogy lebontsuk a kurátori pozíció eszményét és kikezdjük a hierarchizált, tekintélyelvű művészeti mező hagyományait.
tovább: FKSE
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!