Két kijelentés, amelyek látszólag nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Egy fejlődésre képes állam abból az önös érdekből fordít pénzt és energiát a rászorulók felemelésére, hogy azok megfelelő háttérrel rendelkezve tanuljanak és képzett, munkaképes tagjaivá váljanak a társadalomnak. Emellett az intézményi struktúrának olyan kulturális sokszínűséget kell biztosítania, amely minden állampolgárnak megteremti a hozzáférést a szabad kultúrához. Az élet két olyan területe ez, amelyet az elmúlt években az állam a hatalomgyakorlásával visszaélve eltávolított egymástól és az érintettektől is. Két kijelentés, amelyekhez olyan fogalmaknak és gyakorlatoknak kellene kapcsolódniuk szociális területen, mint felelős szociálpolitika, valós hatástanulmányokra alapuló lokális intézkedések, a leszakadás egyre gyorsuló folyamatát fékezni tudó állami és önkormányzati programok, a kultúra területén pedig a belátás, hogy a bezárkózó, befelé forduló, csak egy privilegizált csoportnak kedvező, antidemokratikus állami kultúrpolitika visszafordíthatatlan károkat okoz. Ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat és megoldásokat kell találni nem pedig láthatatlanná tenni. Téves az a szemlélet, hogyha az állami erőszakszervekkel kiszorítják, eltüntetik a közterületekről a hajléktalanokat, akkor ezzel megszűnik a gond és a feladat. A hajléktalan ember nem lehullott falevél, elejtett papírzsebkendő, eldobott cigarettacsikk, hanem Ember! A pusztán csak (rend)szabályok közé szorított szociálpolitika kontraproduktív és rövid távon sem vezet semmilyen eredményre. Az államnak olyan kötelezettségei vannak, amelyeket nem választhat le magáról, ezeket a feladatokat szociális- és kulturális területen is fel kell vállalnia, ezek a társadalom szervezésének olyan szegmensei, amelyeket nem lehet pusztán piaci alapokra helyezni, mert az csorbítaná az alkotmányos jogokat és a szabad hozzáférés lehetőségét.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem ezeket a falakat kell lebontani, ahol most állunk. Az évek óta üresen álló szociális bérlakásokat ki kell utalni a rászorulóknak, mert ezzel közép- és hosszú távon munkahelyeket lehet teremteni és az ingatlanok állagromlását is meg lehet állítani.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Budapest üres lakásállományának több, mint a 10%-a önkormányzati tulajdonban, kihasználatlanul áll, amely teljességgel megengedhetetlen.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mi adóforintjaink azok, amelyek felelős elosztásával az önkormányzati és állami közszolgák meg lettek bízva és itt a bizonyíték, hogy ezt nem az elvárható gondossággal teszik.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy államnak nincsenek, nem lehetnek első és másodrendű állampolgárai, nincsenek, nem lehetnek egyenlők és egyenlőbbek.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy addig, amíg nem követ el bűncselekményt, addig senki sem büntethető a kialakult helyzetéért.
Ma azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy “A lakhatás alapvető emberi jog.”
Emberi méltóságot, szabad kultúrát!
Szabad Művészek
2014., szeptember 26.
fotó: Csoszó Gabriella – http://freedoc-gabriellacsoszo.blogspot.hu/2014/09/foglaljatok-helyet-varos-mindenkie_27.html
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!