A csoportos kiállítás elsősorban regionális geopolitikai képzelgéseket tematizált olyan művészeti projekteken keresztül, amelyek a természeti tér és a közösségek (társadalom) történelmi viszonyával foglalkoznak. A kiállításon látható munkák közös alapja a különböző szinteken problematizált területi hivatkozás rejtett vagy direkt morális, ideológiai és politikai háttere, amelyek más és más módokon vezetnek el a tájkép “sötét oldalának” felismeréséhez. A tájképiséghez hagyományosan esztétikai minőségeket rendelő szemlélet elhomályosodik a kortárs szociál- és politikatörténetbe mélyen beágyazott, sok esetben kutatáson alapuló (artist-in-research) gyűjtések és sorozatok, archívumok és térképek jelen összeállításában. A kontemplatív szemléletet maguk mögött tudó, okos tájak olyan új geográfiát hívnak életre, amelyben a földrajzra nem a geofizika egyik tudományágaként, hanem a természeti, társadalmi és kulturális feltételek egymáshoz való kapcsolatának megkülönböztetett tudáselőállító és rendszerező módszereként tekintünk. Ez a modell egy elméleti tartományt jelöl ki, amely a társadalomról téri kiterjedésében gondolkodik olyan fogalmakkal, mint határok, összeköttetés és transzgresszió.
tovább: artmagazin