(…) És akkor meg kell nyugodjak, mert rájövök, hogy rengeteg ember tényleg nem gondolt még bele, mit is jelent a szegénység. Mindegy, akármilyen irányból is kérdezgetik, miért nem csinálja így vagy úgy (dolgozik, tanul, fizeti a számlákat, szül gyereket), mert a lényeg, hogy nem azért él úgy ahogy, mert nem szeretné, hogy jobb legyen, hanem mert az „átlag” valami olyat vár el tőle, amelyhez bizonyos javak kellenének, melyekhez akár generációk óta nincs hozzáférése, sőt még ahhoz se, hogy megértse, mit is várnának el tőle. És ebben a szegénységben nem az éhezés vagy a fázás a legrosszabb (mert úgyis mindig lesz valahogy), hanem az, hogy az embernek nincs beleszólása saját sorsának irányításába; ha elveszik a segélyt, ha börtönbüntetés jár a „gallylopásért” vagy a gyerek hiányzásaiért, ha kikapcsolják a vizet, ha leviszik a tankötelezettséget, ha elveszik a szavazójogot, nem marad más, mint megpróbálni lavírozni és megfelelni a mindennapos kihívásoknak. (…)
tovább: Dinamo.blog