Jankovics Marcell, az MMA elnökségi tagja rosszul alszik attól, hogy a kulturális élet ennyire kettéosztott, és hogy súlyos pénzt és felelősséget kapott az MMA. Azt vizionálja, hogy előbb-utóbb összeolvad a két művészeti akadémia. Ezt az MTA keretében működő SZIMA képviselői elképzelhetetlennek tartják.
Megtelt hétfő estére a Katona József Színház előtere, ahol a KP címmel indított kultúrpolitikai vitasorozat első estjét vezényelte le Veiszer Alinda. A sorozat célja, hogy megosztó és Magyarország szellemi jövőjét alapvetően befolyásoló témákról társadalmi diskurzust generáljon, rögtön az első alkalommal egy elég forró témát próbáltak kitárgyalni: a művészeti akadémiák szerepét, helyzetét és feladatait.
Az önmagában értékelendő, hogy leült egymással a kérdésről vitatkozni a Fekete György által vezetett Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökségi tagja, Jankovics Marcell, valamint a Széchenyi István Művészeti Akadémia (SZIMA) elnöke, Makk Károly, és ügyvezető elnöke, Ferencz Győző. Az is értékelendő, hogy Jankovics (ellentétben a korábban SZIMA-alapító, mára az MMA-tag Jókai Annával) vállalta ebben a számára nyilván ellenséges közegben a felkérést, és állta az MMA-t érő kritikai, néha dühös, néha elkeseredett kirohanásokat.
De már-már komikusnak (rossz felhanggal fenyegetőnek) hatott, amikor a két akadémia előbb-utóbb „szükségképp bekövetkező fúziójáról” beszélt, és hogy már most az lenne szerencsés, ha minél több művész rendelkezne kettős tagsággal. Az MMA ugyanis egy évi 4,5 millárd (adó)forintból gazdálkodó, értékes ingatlanokat kapó, az alaptörvényben nevesített, közel 300 megfizetett tagot számláló, a kormány által néhány tollvonással egyesületből köztestületté avanzsált, s minden fontos kulturális döntésben szerepet kapó szervezet, míg a SZIMA mintegy évi 10 millió forintból működik, és 100 tagot sem számlál, ahová a bekerülési kritérium kizárólag az alkotók minőségi munkája.
tovább: HVG