“Visszatérnek a nyolcvanas évek”

Egy éven át hetente megvalósult egy mű, a Műcsarnok falain kívül. Az épület előtt, mellett, a köztéren. A Kívül tágas című sorozat akár klasszikus projektnek is felfogható. De másnak is. Interjú.

A Kívül tágas – Kiállás minden héten projekt 2013 januárja óta zajlik Kozma Eszter, Mélyi József és Pacsika Márton szervezésében. A művészek a Műcsarnok épületén kívül hozták létre alkotásaikat, az erről készült fotódokumentáció pedig minden héten kikerült a projekt honlapjára. Projektzáró fotózás zajlott pénteken a Műcsarnok lépcsőjén, az artPortal Mélyi Józsefet és Pacsika Mártont kérdezte a záróesemény előtt.

artPortal: Ha ma kellene kitalálni egy projektet amely a Műcsarnok „átvételére” reagál, akkor hasonló jutna eszetekbe, mint egy évvel ezelőtt?

Fotó: Szilágyi Lenke (14.01.2014)

Mélyi József (M.J.): Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy ilyen rendszeres kiállással legalább a választásokig folyamatosan napirenden lehet tartani a témát. Közben egy év alatt elég rendesen megkeményedett a világ – ahogy visszanézem a régi e-maileket, problémafelvetéseket, mindig szembesülök azzal, hogy a mai már egy sokkal kiábrándultabb közeg –, ezért biztos, hogy valami nagyon mást találnék ki. Ahhoz, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó „kiállás” egyáltalán eszébe jusson az embernek, a mainál több optimizmusra lenne szükség. Most talán egy kevésbé direkt dolog lenne adekvát, ami nem menne bele az intézményrendszert napi szinten érintő problémákba, mert ezt már jórészt értelmetlennek látom. Kikerülném, zárójelbe tenném inkább az egész korábbi intézményrendszert, amelyet „megevett” ez a politikai rendszer.

Pacsika Márton (P.M.): Azt soha nem határoztuk meg, hogy a Kívül tágas egy aktivista, politikai vagy egy hagyományosabb, művészeti projekt-e. Amikor kezdtük, akkor voltak a nagy diáktüntetések, felhevültebb állapotban voltunk, sokan azt reméltük, hogy itt most valami forradalmi történik. De ez mégis kifejezetten konzervatív projekt volt, az állandóságát, és különösen a képek publikálását tekintve. Emiatt is tarthatott ki egy évig, ellentétben sok más, egyébként kiváló kezdeményezéssel. Másrészt utólag mégis azt gondolom, hogy a katalógusszerű megjelenésnél lehetett volna merészebbet kitalálni.

M.J.: A Kívül tágas tulajdonképpen felfogható klasszikus művészeti projektként, amelyet akár egy intézmény is megvalósíthatott volna. Ugyan szervezőnek neveztük magunkat, de kurátorokként válogattunk. Mi kértük fel a művészeket, a fotósokat, szerveztük meg a dokumentálást, ha kiveszem az időfaktort belőle, akár kiállítás is lehetne.

A projektről szóló híradások mindig hangsúlyozták, hogy a Kívül tágast hárman hozták létre, Mélyi József művészettörténész és két hallgatója. A köztetek lévő generációs különbség itt fontos volt?

M.J.: Abszolút, de én mostanában szinte csak ilyen projekteket csinálok. Ez is összefügg azzal, hogy mennyire szkeptikus az ember. Szerintem csak hosszabb távon van jövője ennek az intézményrendszernek, meg az itteni kortárs művészetnek. Nekem most az az egyik legfontosabb dolgom, hogy meggyőzzem a diákjaimat, az alternatív intézményrendszerben kezdjenek el valamit csinálni, saját lábra állni, projekteket megvalósítani, új intézményeket létrehozni.

Voltak olyan művészek, akik nemet mondtak a felkérésetekre?

M.J.: Voltak, de kevesen, összesen hárman, különböző okokból.

Többre számítottál?

M.J.: Igen, mindenképpen.

P. M.: Ráadásul, ha megnézed a művészek listáját, egyáltalán nem arról van szó, hogy csak elkötelezetten ellenzéki művészeket kértük volna fel.

M.J.: Sőt. Kifejezetten cél volt, hogy minél nagyobb szeletét fedjük le a művész-társadalomnak, mindenféle generációkat, különböző műfajokat bevonva. Mondjuk MMA-tagokat nem akartunk felkérni, mert nem akartunk borítékolhatóan kínos helyzeteket.

tovább: Artportal