A történelemben szép számmal vannak olyan kísérletek, amelyek egy nagy, átfogó vízió alapján próbálták meg átformálni a társadalmat. Nem egy közülük verseny- és piacellenes volt. Ám mintha azt a történelmi példát nem akarnánk észrevenni, hogy ezek ellen a közösség fiatal, teljesítményorientált része – ha tehette – elvándorlással tiltakozott.
A statisztika és a hétköznapi tapasztalat azt mutatja valami végzetesen megváltozott 2010-ben. Központi téma lett – már Matolcsy felkavaró kijelentése előtt is – a kivándorlás, erről beszélnek a szülők, a fiatalok, a véleményformálók és néha maga, a miniszterelnök is. A kormányzat ugyan szeretné, de nagyon nehéz tagadni, hogy ez valamilyen módon az ő tevékenységükhöz is köthető. A kutatások szerint az elvándorlási hajlandóság 2010 végétől nem csökkent, hanem folyamatosan nő, annak ellenére, hogy addig a régióban hazánk utolsó volt e téren. A kimutatásokban korábban vezető lengyeleknél és cseheknél megfordult a folyamat – természetesen más-más okokból. A lengyeleknél a gazdaságpolitikai fordulat, a románoknál a dél-európai munkalehetőségek beszűkülésének köszönhetően figyelhető meg egy remigrációs hullám. Ám nálunk eleve más rétegeket érintett a kivándorlás, nem csupán az alacsonyabb képzettségűek indultak meg Nyugatra, szakértelmet nem igénylő munkákra.
Persze minderről nehéz tárgyilagosan beszélni. Matolcsy kijelentése előtt úgy tudtuk megbízható adatok nem állnak rendelkezésre, mert a magyar nyilvántartás hézagos. Amit jól mutat, hogy míg tavalyelőtt a magyar statisztika csak 8 ezer Németországba távozottal számolt, addig a németek 40 ezer kiköltözőt vettek nyilvántartásba. Úgy néz ki, a kormányzat két statisztikát készíttet, egy hivatalosat a KSH-val és egy valóságosat.
>>Teljes cikk: hvg.hu