Új magyar művészeti vasfüggöny

Az Artshub című ausztráliai művészeti-kulturális portál Új vasfüggöny a művészetnek Magyarországon? címmel közölte Matt Millikan cikkét.

A magyar művészközösség a szovjet korszakra emlékeztető körülményektől szenved, mert Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali kormánya és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) – egy magánintézmény, amely időközben hivatalos állami művészeti apparátussá vált – szinte a teljes ellenőrzést átvette a kulturális szektor felett.

Orbán pártja, a Fidesz diadalmaskodott a 2010-es választásokon, azóta megkezdte a magyar társadalom szerkezeti átalakítását, és új alkotmányt vezetett be.

Az ultrakonzervatív MMA, amelynek élén a 80 éves Fekete György áll, nemrég átvette Budapest első számú kortárs művészeti kiállítóhelyét, a Műcsarnokot, amely szintén közintézmény. Az átvétel miatt felháborodott tiltakozók megzavarták az MMA közgyűlését decemberben. Az incidens során transzparenst mutattak fel, amelyen ez állt: „Az MMA kirekesztő, a művészet szabad!”

A 2012. január 1-jén hatályba lépett az új magyar alkotmány, amelyet Alaptörvénynek neveznek, az MMA-ra bízta a múzeumok igazgatóinak kinevezését és a művészeti ipar díjainak kiosztását. A hatalom e hivatalos szintje mellett a szervezet megkapta a nemzeti kulturális költségvetés túlnyomó részét is.

A tavalyi tüntetéseken használt transzparens megjelenik a Szabad Művészek elnevezésű, az MMA-val szembenálló csoport sajtóközleményén is. A kizárólagosság, amelyre a szervezet utal, a magyar kulturális szektor élére került MMA-val szemben az egyik fő bírálat.

Fekete György, az MMA elnöke szerint a művészi kiválóság mellett „egyértelmű nemzeti érzület” az alapja annak, hogy valaki a szervezet tagja lehessen. Ugyancsak Fekete meghatározása szerint a művésznek ahhoz, hogy bebocsátást nyerjen a szervezetbe, olyan valakinek kell lenni, „aki itthon érzi magát, nem utazik külföldre, hogy onnan mocskolja Magyarországot”. A további hangsúlyozott pontok között szerepel, hogy „nem lehet blaszfémia az állami intézményekben”, „ez a keresztény kultúrára épült Magyarországról szól, nincs szükség állandó, folyamatos provokálásra”, és a legkiemelkedőbb: „fütyülök erre a modern demokráciára, mert nem modern és nem demokrácia”.

Azok a művészek, akik nem tagjai az MMA-nak, aligha kapnak anyagi vagy egyéb hivatalos támogatást a törekvéseikhez.

Az MMA és a kormány ténykedésére reagálva a Kritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) elnöksége magyar szekciója leszögezte: „A legutóbbi törvényhozási lépések Magyarországon a művészeti élet intézményes struktúráinak és támogatási rendszerének tekintélyelvű átalakítása felé mutatnak azzal, hogy a jobboldali kormányhoz közelálló ultrakonzervatív művészcsoportnak, a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) megtámadhatatlan hatalmi pozíciót biztosítanak.”

A közlemény felvázolja az MMA-ra ruházott jogköröket és a Műcsarnok átadását, és megállapítja: „Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi politikai végrehajtó hatalomnak az a szándéka, hogy közvetlen módon ellenőrizze a kortárs kultúrát a jogi szabályozás segítségével, és véget vessen a még meglévő sokszínűségnek. A kormány e döntéseivel veszélybe sodorta a kortárs magyar művészet hosszú távú autonómiáját, professzionalizmusát és demokratikus eljárásait.”

George Szirtes, Nagy-Britanniában élő költő és fordító a jelek szerint egyetért ezzel, amikor a The New Yorker című folyóiratnak azt mondja: „A kormány arra törekszik, hogy nem csupán a politikai, hanem a kulturális szférára is rákényszerítse önmagát és a nézetét arról, amit ’a nemzetnek’ tart. Lényegében a harmincas évek körülményei közé akarja visszavinni az országot… A légkör teli van gyűlölettel.”

A hazai vagy intézményi bírálatokat megleckéztetés követte a kormány kulturális bizottságától, amely előzőleg javasolta „a független színházak és kortárs mozgásművészeti társulatok eltávolítását az akkreditált szervezetek listájáról”.

Az egyik első esete a kormány beavatkozásának a művészetekbe az volt, amikor Alföldi Róbert, a budapesti Nemzeti Színház művészeti vezetője termet akart biztosítani egy koncerthez, amelyet a román nagykövetség rendezett. A koncerten a tervek szerint a román  George Enescu és a magyar Bartók Béla művei szerepeltek. Az estet november 30-ára tűzték ki, de mivel Magyarország nemzeti ünnepe december 1-jére esik, a kormány úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyes a középpontba állítani Romániát a naptár legfontosabb napjának előestéjén. Ez a döntés kétségkívül a magyar művészeteknek az új alkotmány szerinti antinacionalista [?] irányvonalához kötődött. A hírek szerint Alföldit azért is érték támadások, mert nyíltan homoszexuális.

Ugyancsak a színházi szektorban 13 év után leváltották Márta Istvánt az Új Színház igazgatóját, és helyére Dörner György színészt, a nyíltan antiszemita, melegellenes és romaellenes szélsőjobboldali Jobbik tagját tették. A The New Yorker egyik cikke szerint Dörner kizárólag magyar darabok színpadra állítását tervezi, hogy megtörje „a degenerált, beteg liberális hegemóniát”. Leváltották Kovalik Balázst, az Operaház nemzetközileg elismert művészeti vezetőjét is.

A Szabad Művészek megmozdulásai mellett az MMA egész sor neves tagja adta vissza tagsági igazolványát, és a nemzetközi közösség is elítélte az Orbán-kormányzat lépéseit.

Tavaly a Magyar PEN létrehozott egy 50 ezer euróval járó irodalmi díjat – a kormánytól származó pénzzel –, amelyet Lawrence Ferlinghetti beatköltőnek, a San Franciscó-i City Lights Booksellers alapítójának ajánlott fel. Az ellenkultúra ikonja ezzel utasította vissza a díjat: „a jobboldali  rezsim politikája a tekintélyelvű kormányzás, továbbá a véleménynyilvánítási szabadság és a civil szabadságjogok következetes megnyirbálása  felé tendál… Ezennel visszautasítom a díjat minden formájában.”

Schiff András, a magyar születésű legendás zongoraművész azt mondta: „Nem tudom elviselni, ami ott most történik. Annyira erős a jobboldal és a szélsőjobb, és olyan sok a rasszizmus, a gyűlölet, az antiszemitizmus és a nacionalizmus”. Az Orbán-kormányzat szókimondó bírálójaként odáig ment, hogy kijelentette: „Öngyilkosság lenne nekem odamenni. Levágnák a kezemet.”

Tavaly március elején Kertész Ákos, 79 éves magyar-zsidó író menedékjogot kért Kanadában.

Nem csupán az alkotó- és előadóművészek szenvednek a jelenlegi politikai légkörtől. Azokat az újságírókat, akik nem követték a hivatalos pártvonalat, elbocsátották az állami média intézményeiből, miközben célba vettek más értelmiségieket is: a 82 éves Heller Ágnest és munkatársait például állami kutatási alapok elsikkasztásával vádolták meg.

Bálint Anna budapesti művészetkritikus a német Deutsche Welle rádiónak nyilatkozva tömören összefoglalta a művészek helyzetét: „Sok barátom elhagyja Magyarországot. Majd minden héten búcsúpartira megyek. Némelyek azért mennek el, mert már nem tudnak megélni; mások azért, mert egyszerűen általánosan reménytelennek látják a helyzetet. Azokat, akik kritikusak, hamar megvádolják hazaárulással, sikkasztással vagy valami más abszurd bűncselekménnyel.”

(hj)

>> galamus.hu