Fekete Györgyöt nem sikerült megbuktatni, minden marad a régiben, búsongott kedd este a magyar képzőművész, és sötét árnyalatot vitt fel fotosopjával a monitorra. A néhány órára feltámadó remény önmagában jelzi a művészek élénk képzeletét, hiszen ki gondolhatta komolyan, hogy a Művészeti Akadémia elnöke lemond, azok után, hogy félreérthető nyilatkozatát, miszerint Konrád Györgyöt magyarnak tartják külföldön, a tisztázó sajtótájékoztatón csak megerősíti? Visszaadná a jogart azok után, hogy keresztesháborús elkötelezettséggel, de mondjuk lehengerlő őszinteséggel vállalja elveit vallási alapú cenzúráról, és a neki nem tetszők kirekesztéséről? Lemondana az az ember, aki kérkedik, hogy a neki nem tetsző múzeumigazgatót ő maga távolíttatta el, miután bemószerolta Orbán Viktornál?
És az MMA-elnökség is arra számított, hogy a küldetéstudat magas régióiban lebegő főnökük feláll trónjáról, csak mert a napi politikát, az Akadémia jövőjét, és a cikiségi faktort összevető egyenletük szerint az elnök tevékenysége mostantól már inkább hátráltatná terjeszkedésüket? Ha ezek érvek lettek volna, Fekete az első pillanattól okosan nyilatkozik, nem pedig őszintén. (Ez a fajta nyíltság amúgy ritka a politikában: a szintén a lunatic mezőnyben induló, – a balliberális művészeknek hét szűk esztendőt ígérő – Kerényi mellett meglepő módon az eddig karrierpolitikusként mutatkozó L. Simon László villantott őszintét, amikor úgy érvelt a pályáztatás ellenében, hogy azért felesleges, mert a politika úgyis kimutyizza, ami kell neki.)
A cikk folytatódik az index.hu oldalon.
MMA countdown – Free Artists welcomes the resigned MMA-members!
TRANSZPARENCIÁT!