Kulturális csúcsminisztériumot követel az MMA / 2010. március

A Magyar Művészeti Akadémia 2010. évi közgyűlésének állásfoglalása

A kultúra nem csupán a művészetek és az irodalom gyűjtőneve, ahogy ma sokan hiszik. A tudományokkal és az oktatással-neveléssel kiegészülve sem teljes, mert fogalmába tartoznak a világnézet, a vallás, az erkölcs, a szokások, a hagyományok, a testi és szellemi egészség, a munka és a környezet kultúrája, az életmód, a viselkedés azaz szinte minden. Nemzeti, közösségi kultúráról pedig csak akkor beszélhetünk, ha a részek kultúrája szerves és harmonikusan illeszkedik az egészbe. Ezért mondhatjuk, hogy a kultúra nem felépítmény, hanem mindennek az alapja: az életé és így a gazdaságé is.

A nemzet működőképességét időben és térben is a kultúra állapota határozza meg. Időben a folytonosság megtartása múlik rajta, térben a közösség-teremtés képességét biztosítja. A művelődés, a kiművelt emberfők sokasága nem elégséges a cél eléréséhez: a magyar kultúra megőrzéséhez és korszerű formákban való újrateremtéséhez. A magyar ember egyénként nagyszerű teljesítményekre képes, túlélési reflexei is kifinomultak, de a közös ügyekért való összefogás képességét a sajátos történelmi körülmények komolyan korlátozzák.

Reményünk, hogy ezeket a körülményeket nemzetünk felemelkedése érdekében a következő kormányzati időszakban mélyreható változások jellemzik majd.

*

Meggyőződésünk, hogy nemzeti létezésünk alapja a kultúra, ezért most több fontos közösségi és kormányzati teendőre hívjuk fel a figyelmet.

. A hagyományokra, a nemzeti kultúrára való hivatkozás csak a tényleges tudás birtokában lesz hiteles és az egész társadalmat mozgató erő, ezért minden erővel védeni és fejleszteni kell a magyar nyelv értékeihez való kötődést, a szellemi és tárgyi kulturális örökségvédelem ügyét és eszközeit,

. A kormányzás szintjén létre kell hozni a kultúra csúcs szintű felügyeletét, mely koordinálja a kultúra részterületeit és szakminisztériumait: az oktatást, a szűkebb értelemben vett művelődés ügyét, az informatikát (benne a média ügyeit), a komplex környezetet, a sportot, a szociális, a jóléti, a családügyi területet és az egészségügyet (Példa lehet a nemzetbiztonsági, vagy a gazdasági kabinet.);

. K ülönösen az oktatás feladatainak kimondásában és finanszírozásában látszik szükségesnek a hangsúlyos állami szerepvállalás és az értékkiválasztás befolyásolás a, mert a közoktatásban ismét méltó helyet kell kapnia az ének-zenei oktatásnak, a vizuális képességek fejlesztésének, a testi nevelésnek, és mindenütt vissza kell állítani a települések kisiskoláit, ahol ezt az ellátandók lélekszáma indokolja;

. A felsőoktatás súlyos zavarainak, a túl és alulképzésnek egyik fő oka a bolognai rendszer meggondolások nélküli átvétele, amit csak azonnali korrekcióval, az egyetemek számának radikális csökkentésével és a szakoktatási rendszer újjászervezésével lehet orvosolni. E rendszer keretei között át kell tekinteni a művészetoktatás és a művészképzés intézményrendszerét is;

. A társadalmi összefogás tényleges lehetőségeinek bővítése egyaránt jelenti a települési önkormányzatiság megerősítését a kötelezettségeikhez igazított pénzügyi feltételek biztosítását, valamint a különböző szakmák, hivatások önerejének felszabadítását, a szakmai kamarai rendszer fejlesztését, jogainak és kötelezettségeinek kimunkálását,

. A kulturális és a művészeti életben olyan – kormányzati struktúráktól független – támogatási rendszerre van szükség, melynek segítségével az országos hatókörű művészeti szervezetek ismét képesek lehetnek közhasznú tevékenységük biztonságos ellátására; Meg kell szüntetni az alapítványi támogatásokat, természetbeni adományokat terhelő túladóztatást;

. Vissza kell állítani a külföldi egyetemek hungarológiai tanszékeit és meg kell erősíteni a magyar intézeteket;

. Sürgető feladat a Nemzeti Kulturális Leltár valóságos és virtuális formájának megteremtése, ami az állami és önkormányzati intézményrendszer segítségével, munkájuk összefogásával és új szervezeti egységek létrehozásával teljesíthető;

. Az alkotóművészet különböző ágazatait az elmúlt évtizedek egyetlen kormányzati kurzusában sem sikerült kellő figyelemmel és pártatlanul kezelni, ezért létfontosságú a változtatás. Meg kell szüntetni a szekértáborok szerinti különbségtétel feltételeit, gondoskodni kell a művészeti ágak közötti esélyegyenlőségről, a magyar alkotók személyes megbecsülésének anyagi és erkölcsi feltételeiről. Azonnali teendő az irodalmi alkotók, szakírók és műfordítók tisztes színvonalú díjazásának megszervezése, az épített környezet ügyei között pedig az önálló igazgatási jogkörrel rendelkező állami építészeti hivatal létrehozása, továbbá az építési beruházásoktól megkövetelhetően a murális és köztéri képzőművészeti műfajok újjáélesztése.

*

Az 1992-ben társadalmi szervezetként megalapított Magyar Művészeti Akadémia kész arra, hogy mozgósítsa tagságát és a művészeti életben szerepet vállaló más társadalmi szervezeteket az itt leírtak megvitatására, a változtatások szakmai előkészítésére, felkérésre pedig egyes folyamatok lebonyolítására. Saját feladatainak, önkéntes munkájának megszervezésekor arra törekszik, hogy értékőrző, mértékadó közösségként szolgálja a magyar szellemi életet és ezzel elősegítse köztestületi elismertetését.

Budapest, 2010. március 27.